2017. október 7., szombat

Mi lett veled, bloggervilág?



Az esetlegesen előforduló helyesírási hibákért, illetve magyartalanságért bocsánat!

Mi lett veled, bloggervilág?

Fogalmazódott meg bennem a kérdés, mikor felléptem egy kisebb kihagyás után blogspotra és a bloggeres facebookoldalamra, és megláttam pang a bloggervilág. Sokan inaktívak, sokak által szeretett és olvasott blogok maradnak félbe, néhány bloggerina pedig próbál ebben a káoszban maradandót alkotni. Végigpörgetve a Paparazzi Blogdesign cseréit, saccra 50 blog, amiből 10 lett az utóbbi egy hónapban frissítve, ami szerintem egy viszonylag jó átlag, de ahogy pár másik aktív blog cseréit néztem, kétségbe ejtő volt látni, hogy hány komolynak induló, 2000 szó körüli fejezetekkel rendelkező, jó designú blognál lehetett látni olyanokat például, hogy 11. fejezet, közzététel dátuma: 2016. 11. 13, vagy még korábbi. Mind emellett persze örömmel láttam, hogy nyílt közben pár nagyon jónak ígérkező blog. Sőt, én is úgy döntöttem, hogy az egyik készült blogomnak, - most már abbahagytam az írását, de ha lesz rá megfelelő kereset folytatom -, fejezeteit közzéteszem, azt a 15-öt, amit már előre megírtam.
Szeretném, hogy a bloggervilág egy olyan hely legyen, mint volt. Összetartó, egymást támogató és elfogadó, nyüzsgő közösség, ahova mindenki félre tud vonulni egy kicsit, és aki ide betekint külsősként azt lássa, hogy ide tartozni jó, „menő”, és itt folyamatosan zajlik az élet, mert tagnap az egyik fantasy blog tette ki a legújabb részét, ma az egyik blogmagazinban kijött egy kritika, és az egyik fanficnek is gyarapodott egy fejezettel, és már tudja előre, hogy holnap is lesz az egyik gimisekről szóló blognak új része. Persze ahhoz, hogy ez így működjön, és hetente-kéthetente, ne havonta-kéthavonta frissülhessen egy blog, ahhoz kell az egyik réteg, a kritikusok azon hozzáállása, hogy ne legyen elvárás, hogy egy fejezet 2-3000 szavas legyen, hanem mondjuk csak 1000, vagy 1300, ki mennyit lát jónak, mert mostanában felszínre tört az a szemléelet, hogy ha a blogodnak nincs designja, akkor te már egy szar vagy, ha rövidek a fejezetek, akkor még nagyobb. Mint kritikaíró látom azt a kettősséget a kritikákban, míg valaki egy-egy dologról pl. fejléc 3 sort, valaki 25-öt ír. Alapjáraton az egyik szerintem túl kevés, a másik túl sok. meg kell találni azt az aranyközéputat, ami egy 10-12 sor körül van. Mindezt azért írtam le, mert én is szerettem volna más blogokhoz beadni a jelentkezésem kritikusként, ahol elvárták, hogy nagyon hosszú kritikákat írjunk, és én ezt nagyon megterhelőnek találtam, mert három teljes napba (naponta kb.6 órát foglalkoztam vele) telt megírni egyet, ha azt nem számítom bele, mikor olvastam. Végül nem is küldtem el az e-mailt, mert tudtam, hogy suliidőben beleszakadtam volna, olyan hosszú idő lett volna egy kritika megírása. Kérem ezeket az embereket, akik ezeket kitalálták, hogy vegyenek vissza a terjedelmi megszabásokból, és csökkentsék bloggerináik terheit, ugyanis lehet, hogy neked a blogolás az egyetlen hobbid, és pl. kommunikáció-médiára szeretnél majd menni, és ott újságíróként szakosodni, akkor neked jó, hogy gyakorolhatod az írást, de lehet valaki a BME-re szeretne menni villamosmérnöknek, ahova köztudott, hogy nagyon magasak a követelmények, és tőle elveszed azt az időt a kritikáid hosszúságának előírásával, amit lehet tanulásra fordítana. Most lehet mondani, hogy jaj, de hát az úgy igényes, hogy 25 sor, meg fölháborodni az általam megfogalmazottakon, de szerintem ez így tisztességes, és ne raboljuk a kritikustársunk idejét azzal, hogy rákényszerítjük, hogy vagy ömlengjen egy fejlécről 25 soron át, vagy fikázza 25 soron át, attól függően, hogy szépnek vagy csúnyának tartja. Azt meg lehet fogalmazni 12 sorban is, amit 25-ben. Ezt hívják felsőfokú nyelvvizsgán tömörítésnek, ahol a teszem azt 24 soros szöveget elolvasod, a fontos információkat valamiféleképp kiemeled, és utána leírod kb. fele akkora terjedelemben, vagyis 12 sorban.  
Szeretném, hogyha elindulna valamiféle változás az előbb felsoroltakkal kapcsolatban, és a bloggervilág ismét egy nyüzsgő méhkas lenne!

Köszönöm szépen a figyelmeteket és az időtöket, amit ennek elolvasására szántatok! Észrevételeket, hozzáfűzni valókat várom kommentben. Facebookon valamint a Paparazzi Blogdesignon megtaláltok:
Myrtill Meyerhold


4 megjegyzés:

  1. Sajnos igazat kell adnom neked! Tényleg sokan hagyják ott a blogot, ami nagyon szomorú :(

    Puszi: Rowena

    VálaszTörlés
  2. Egyet értek... Én több blogot vezettem, hatalmas olvasó táborom volt és mostanra egyszerűen nincs időm írni. Amikor lenne időm fáradt vagyok. Szégyellem magam mert cserben hagyom az olvasókat, de egyszerűen képtelen vagyok úgy írni, hogy nem jön semmi. Nem tudom erőltetni magam. És egyszerűen hiába van meg a kész történet a fejemben, ha megírni nem tudom, olyan történetet meg nem akarok kiadni ami nekem sem tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tori Riki!
      Nem csak te vagy ebben a helyzetben, hanem még sok más bloggertársunk. Nekem is mindig az a nagy dilemmám, hogy a szabadidőmből kell elvennem az írásra/blogolásra szánt időt. Ez személytől függő, hogy ki hogyan présel ki időt az amúgy is betáblázott hetirendjéből,és mindenkinek magának kell megtalálni azt az utat, hogy miképp fog írni vagy éppenséggel szerkeszteni, és mi az amiből le tudja csípni azt az időtartamot, amennyire neki szüksége van a blogoláshoz.
      Myrtill Meyerhold

      Törlés