Kritika #10 - Lázálom vagy ködkép

Halihó blogger lakók! 

Ma egy kritika rendeléssel érkeztem, amit a Lázálom vagy ködkép című blogra kért tőlem Pong Aeri. 

Ezúton is köszönöm a bizalmadat, hogy engem választottál illetve a türelmedet is. 

Lázálom vagy ködkép 

A kinézet

1. A fejléc : 

Személy szerint nekem kissé üresnek tűnik a fejléced. Van rajta egy főszereplő – megjegyzem ha egy ember van rajta nem gond – és ennyi ami felkelti a tudatlan  leskelődő tekintetét. Illetve van egy kéz, ami mintha segítségért nyúlna és a kis „labirintus” szerűségek. Kicsit nekem tényleg üresnek tűnik. A címmel is eljátszadoztam volna, mondjuk betűtípussal és az elhelyezéssel. Nem tudom mióta szerkesztesz fejléceket, viszont a főhősnőd szerintem egész ügyesen körbe lett vágva.

Viszont ha nem haragszol meg mégis ajánlanék egy fejléc rendelést.    

(6/3)

2. A háttér : Egy színű barnás háttér alapjában véve egész jó választás volt. Még azt tudom mondani, hogy ebbe nem tudnék belekötni. (Mondjuk én is alapjában véve egy színű hátteret használok)

 (2/2)

3. Bejegyzések, modulok háttere :  A bejegyzések és a modulok háttere fehér, amibe szintén nem tudok belekötni. Alapvetően ennek az „egyszerű” sablonnak ebbe a világos barnás fejléc – sötét barna háttér és fehér bejegyzés, modul háttér triójába nem tudok belekötni. 

 (2/ 2)

4. Betűszín, betűtípus, betűméret: Ha jól vettem észre nem egységes a betűtípus, ajánlanám hogy esetleg azt állítsd egy fajtára ( értem én itt példának a fülszöveg és a Prológus betűtípusának a különbségét) . Betűméretet most saccolni nem tudnék, hogy hányas  - talán 12 - , ami a bejegyzésnél nagyon jó, de a fülszövegnél mintha kisebb lenne ( nem tudom, hogy esetleg a blog sávja lett összehúzva és ezért lett – e kisebb, vagy a hosszabb fülszöveg), ezzel kezdenék valamit. Alapvetően a szürkés betűszínbe nem kötnék bele, de a bejegyzés címének a piros színét mindenképpen megváltoztatnám, mert ez nagyon nem megy a barnás összhatáshoz.

(3/1)

5. A modulok :  Személy szerint jobban kedvelem, ha egy oldalra tesszük ki a modulokat, nekem legalábbis átláthatóbb ( én általában így szoktam), de nem szentírás. Itt most még talán jónak is mondanám, de.. A sorrenden mindenképpen változtatnék. A bal oldali modulokkal semmi problémám sorrendileg, a jobb oldalt viszont megváltoztatnám : először is a Fülszöveg, Menü / Oldalak, Könyvborító, Tudnivaló, majd az információk. Így biztos felkelti a gyanútlan, a történet lényegéről mit sem sejtő olvasót a szeme előtt tornyosuló fülszöveg. A betűtípus lehetne másabb, mint a bejegyzés valamivel díszesebb, eltérő (pl.: Calligraffitti,  Corsiva, Dancing Script). Olyan ami megy a fejléc betűstílusához és egy kicsit kiemeli a modulokat. A betűméretet kicsit megemelném, úgy 14 – 16 – os méretre illetve a színeket is egy biztos színt választanék, mind az oldalaknál (menünél), mind a bejegyzés címénél.  

  (10/4)

6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. :  Tetszik ez a barnás színvilág, szerintem illik a történethez. A fejléc így kezdésnek szerintem nem lett rossz, de mégis találok belekötni valót. A modulokat mindenképpen megváltoztatnám. Ha ezeket az apróságokat javítod szerintem egy egész igényes kis blogod lesz, már csak azért is mert látom időt szántál a könyvborítódra.

Könyvborítóról kicsit: Így hogy elsőre elolvastam a fülszöveget megértettem mi lenne a jelentése, még tetszene is de egyedül ez az effekt, amit használtál ez nem jön be. Eltudnám képzelni valami sötétes vagy barna  effekttel, illetve a 2020 szerintem nem kell a borító legelejére. Összességében ha ezeken változtatsz tényleg egy igényes kis blogod lesz, amin meglátszik, hogy foglalkoznak vele (persze ez már most is látszik).

(10/5)

7. Összhatás:  Voltak belekötni valóim / meglátásaim ez tény, viszont így kezdésnek egy friss most nyílt bloghoz képest mégis egy igényes bloggert mutat az oldal. Kellenek változtatások, de láttam már sokkal rosszabban  kezdődő , összecsapott, nem harmonizáló (mind színekben, fejléc – háttért, stb.) blogot és itt nem erről van szó. Ha a tanácsaimat tényleg elfogadod, mint az új fejléc készítése / rendelése , a  modulok változtatása, borító alakítása nagyon szép egyszerű, de igényes blogot tükröz majd.

 (5/3)

A kinézet összesen: 38/ 20

A tartalom

1. A cím:  Lázálom vagy ködkép – esküszöm megfogott! Nekem nagyon tetszik, egyszerű és mégis figyelemfelkeltő. Sosem találtam volna ki ilyen jó címet.

 (6/6)

2. A fülszöveg:  Nekem tetszik, ebben tényleg nem tudok belekötni.

„Ugyanaz a gondolat visszhangzott Eulbi fejében már hónapok óta megállás nélkül. Mikor törhetek ki ebből? Nem az éhség, nem a szomjúság miatt , de még csak nem is a mocsok miatt akart változást az életében. Túlságosan monotonok voltak számára a mindennapok. Bele volt nevelve, hogy ne keresse a kapcsolatot embertársaival. Bátyjával néha váltottak egy-két szót egymással, szüleivel még talán annyit sem. Ebben a világban ez teljesen normálisnak számított. Mégis, neki ez nem volt elég. Rosszabb sorsú emberek is léteztek nála és próbált folyton erre gondolni, de képtelen volt.

Egyszer csak megtörtént amire vágyott. Sikerült véget vetnie az unalmas életének. Azonban amikor eljött amire vágyott, visszakívánkozott az életbe, ahol a legnagyobb gondja az volt, hogy nem volt kivel beszélgetnie.”

(5/4 )

3. Az oldalak:  Szerintem a legfontosabb oldalak, amik lényegesek azok mind megvannak. Itt is érvényes lenne, amit leírtam a moduloknál – rendezés szempontból, betűtípus és színek - , illetve egy egyszerű, szép és színben passzoló Html – kódos menüsort javasolnék használni. Esetleg ha nem is Html kódos menüsort, de valami jobb oldalelrendezést ( fejléc alatt vízszintes menü, Html kódos kettő között valamelyik). A szereplőknél lehetne rendelni rendezett képeket, mert az szerintem jobb lenne, de ha így hagyod az sem probléma, ez amolyan tanács féleség volt.   

 (4/2)

4. A prológus:  Mivel jelenleg csak a Prológus került fel a blogra, így csak a Prológus és a fülszöveg által tudok véleményt alkotni.

A  történeted kezdete érdekes, nekem valamiért elsőre a Covid 19 betegség kezdett beugrani – á fogalmam sincs miért - … Nem szoktam szeretni az Ázsiai sztorikat, szereplőket, de ha így ilyen fajta fogalmazással írnának egy könyvet – novellát elolvasnám. Alapból a leírások – mind az ottani helyzetről ami kialakult, utána következett – tetszettek és kíváncsian várom a folytatást.

 (2/2)

5. A történet:  A történeted bár kezdeti státuszban van, így az említett Prológusról és Fülszövegről alkotott véleményem szerint van benne fantázia. Méghozzá nem is kevés. Érdemes benézni és olvasgatni.

 (5/5)

6. Leírásod, párbeszédek, karakterek:  Leírásokról tudok jobban írni, amik egyébként tetszettek. Kicsit „kevésnek” éreztem a Prológust, de ne vedd magadra.. Ez azért van, mert szívesen olvastam volna még. Egy kisebb „párbeszéd” kezdés lett volna az „öregek” részéről, ott találtam kisebb hibát, de majd a helyesírás témánál látod. Karakterekről még nem tudok véleményt alkotni, mivel nem volt leírva sok minden, főleg csak a királyi család volt leírva. Majd később, ha esetleg kérsz még egy kritikát tudok alkotni véleményt.

 (6/ 4 )

7. Stílus, fogalmazás:  Alapvetően egy ilyen stílusú Sci-fi történetet nem olvastam sem itt, se Wattped-en.  Így kezdetnek nem sieted el a történet vezetését, jók a leírások és a fogalmazásod is.

 (5/5)

8. Helyesírás, szókincs: 

Vannak kisebb hibák : vesszőhiányok, betűtévesztések (elírások) , de alapvetően ezek apró hibák. A szókincsed még bővítésre szorul, de kinek nem? Olvasással kiküszöbölhető minden. Van egy pirossal jelölt teljes mondat ott javítottam, mert a fogalmazással baj volt, többesszámot használtál majd egyesszámmal zártál mondatot. Kicsit sokat használtál a betűt, ez szemet szúrt, bár nálam ez kisebb hiba – kezdetben én is sokszor használtam a betűt - .    

Ide beillesztem a javított Prológust:

Gadhyeo.

    Egy igazán gyönyörű ország. Az uralkodópárt mindenki tiszteli, és kedveli. Egy örökös van, akit mindenki tisztel, elfogad és szeret. A nép boldog, hiszen béke honol mindenütt. Állatokat és növényeket látni mindenfelé, a gyerekek vidáman futkároznak réteken és mezőkön. A szegénység fogalmát nem ismeri senki. Az ország csak úgy dúskál az élvezetekben, a luxusban. Mindenkinek megvan mindene.

     Igen. Ez elmondható lenne, egy alternatív univerzum Gadhyeojáról.

-         Legalább nincsen háború. - mondják mindig az idősebbek. - Rossz időkben is meg lehet látni a jót. 

A fiatalok persze ezt nem veszik be. Ők annyit látnak az egészből, hogy nem kapnak eleget enni, nem tudnak új ruhákat venni, pedig néhány ember szinte teljesen szakadt ruhában jár, koszosan és büdösen. A gyerekek nevetését elvétve hallani csak. Azok akiknek az életszínvonala valamivel magasabb az átlagénál, inkább kettőt belerúgnak azokba az elvétett emberekbe, akik segítséget mernek kérni tőlük. Nem is gyakran teszik ezt az emberek. Mindenki csak magára számíthat. A szomszédok általában nem beszélnek egymással. Állatokat vagy növényeket termeszteni csak nagyon kevesen próbálnak, az erős vízhiány miatt. Luxusról a legtöbb helyen szó sincs, a boldogságnak talán még a fogalmát sem ismeri a nép.

    Ez persze csak a többségre jellemző. Vannak néhányan akik teljes életet élnek, nem kell aggódniuk a napi megélhetésért, minden nap van kenyér az asztalukon. Ha nem is mondható el róluk, hogy gazdagok, azért mégis minden probléma nélkül tudnak létezni ebben az igazságtalan világban.

    Hogyan is süllyedt idáig az az ország, amelyet egykor virágzó világhatalomként emlegettek?

    Nos, menjünk vissza oda, ahol minden kezdődött. A Föld felszínén több kontinens is ismert volt... De ilyen messzire talán nem is kellene menni? Hiszen mindannyian tudjátok a részleteket. Egy járvány söpört végig a világon. A tünetek fejfájással kezdődtek. Ezután a pár nap láz jött. Itt volt egy hét kimaradás, ahol semmi különös nem történt az emberekkel, szinte már el is felejtették a kezdeti rosszullétet, de utána lassan elkezdődik a lelassulás folyamata. A fertőzöttek lassan mozogtak, nem volt kedvük, vagy energiájuk semmit sem csinálni. Addig csökkent a gyorsaságuk, amíg egyszer csak el nem aludtak, és soha többé nem keltek fel. Emberek milliói hullottak el. Egyedül Eurázsia területe volt az, amit valahogy nem ért el a betegség. A többi kontinensről ide akartak menekülni, de ahhoz, hogy átjussanak szigorú ellenőrzéseken kellett átesniük. Azok akik akár csak egy köhintést ejtettek véletlenül, már küldték is vissza oda ahonnan jöttek. Gyerekeket, éppúgy, mint felnőtteket könyörtelenül dobálták a biztos végbe. A rengeteg ember elenyésző százaléka tudta csak betenni a lábát a védett területre. Kegyetlen időszak volt.

    Az elején, miután a vírus kicsit elcsendesedett, békében éltek Eurázsiában. Ki- és bejárási tilalom volt folyamatosan érvényben még mindig. Akik ezen a területen maradhattak, egyáltalán nem törődtek a kizártakkal. Túlságosan megkönnyebbültek azon, hogy túlélték a veszedelmeket. Béke volt. A kintieket nem, de a bent lévők egymást mindig mindenben segítették. Az egykori elnökök megosztották mindenüket akár a nincstelenekkel is. Mindenki egyenlő volt.

    Persze, ez túl szép volt ahhoz, hogy sokáig ki is tartson. Európa és Ázsia régi vezetői veszekedni kezdtek. Mindenki a saját, régi politikáját akarta bevezetni az új helyen. Nehezen, de ebben megegyeztek, hogy a két földrész nézeteit összemossák és így egy új, mindenkinek megfelelőt alakítanak ki. Szép álom volt. A két hajdani kontinens még az új, Eurázsiát helyettesítő néven is képes volt összeveszni. Nem tudták azt sem eldönteni, hogy mi legyen a hivatalos nyelv. Teljesen újat nem akartak bevezetni, de képtelenek voltak megmondani, hogy melyik régi legyen az új. Ebből következett a háború. Néhányan Harmadik Világháborúnak nevezik, de a legtöbben csak az Első Nagy Csataként emlegetik.

    A háború véres volt. Nagyon véres és senkit sem kímélt. Kegyetlen merényletek rengeteg ember ellen, robbantások, lövések. Mindennaposak voltak az összecsapások. A kicsit idősebb gyerekek már szinte profik voltak a kevésbé súlyos sebek ellátásában. Nem volt olyan nap, hogy akár csak egyetlen ember is nyugodtan hajthatta volna álomra a fejét, anélkül, hogy attól félt volna, hogy őt mikor érik el ezek a szörnyűségek. Olyan végtelennek tűnt ez a békét nem ismerő időszak.

     Ekkor történt meg, amire senki sem számított. A vírus visszatért.

    Európa területén kezdődött. Nem volt hová menekülni. A harcok egy csapásra befejeződtek egyik pillanatról a másikra. Mindenkinek egyetlen szó visszhangzott a fejében. Végünk. Így hát Ázsia, egy szörnyű védekezési módszerrel állt elő. Az elszigeteléssel. Egyszerűen elszigetelték magukat Európától, szó szerint. Robbantottak párat és még többet, megint többet és még annál is többet. A természet nem tudta elválasztani teljesen a két kontinenst egymástól, de az ijedt emberek képesek voltak rá. A két kontinens szétválasztása óta nem tudni, hogy mi történt az Európában ragadt emberekkel. Mindenkit elért a vírus általi halál?

    A kezdeti kétségbeesés alábbhagyott az elszigetelés végeztével, bár a folyamat alatt rengeteg ázsiai lakos is otthonát vagy akár életét vesztette. Új életet akart kezdeni mindenki aki túlélte ezeket a rettentő borzalmakat, ehhez pedig mindent ki kellett törölniük a múltjukból, beleértve szeretett kontinensük nevét is. Maguk között már egyszerűbben meg tudtak egyezni egy új nevet illetően.

Így lett Ázsiából Gadhyeo. Gadhyeo, azaz "bezárt". Kontinensből egy nagy országgá avanzsált.

    Maga volt a békesség és boldogság szigete. Az emberek ismét gondtalanul élhettek. Ez most valamivel több ideig tartott, mint a legutóbbi vihar előtti csend. Körülbelül százötven-kétszáz évig is nyugalomban élhettek a túlélők. Tökéletes évek voltak. Aztán jöttek az újabb csapások , amiket most a természet küldött a szerencsétlenekre. A globális felmelegedés, ami még akkor kezdődött, amikor minden kontinensen volt élet, a tetőfokára hágott. Forróság volt , és kiszáradtak a földek. A rizstermesztést ez teljesen tönkretette, valamint a sok vizet igénylő növények öntözése bonyolult volt, és amit mégis meg-megöntöztek, az sem volt elég. Minden termény elpusztult. A fő élelmiszerforrásuk ezzel oda lett. Emellett rengeteg újszülöttet is elvesztettek, hiszen nem bírták a rettentő meleget. Említésre sem méltó dolognak számított a rengeteg bőrbetegség. A tartalékok tartaléka is kezdett megfogyatkozni. Gyerekeket alig vállaltak, hiszen nem tudták eltartani őket. Ez az elején így volt, de azután éppen azért kezdtek el a családok sok gyereket nemzeni, hogy segíthessenek a ház körül. Egy családnak volt akár öt vagy több gyereke is, de közülük nem sokan érték meg a felnőttkort. Sok tekintetben olyan volt, mint egy második középkor. Az emberek elvesztették az egymásba vetett bizalmukat. Egyszerűen mindenki a saját kis szürke világába zárkózott. A családtagok csak a szükséges, minimális dolgokat beszélték meg. Senki sem ismerte a 'barát' fogalmát. Azaz ismerték, de nem használták.

    Viszont a politika kezdett stabillá válni. Nem volt egyszerű a döntés, nehezen, de a végén mégis királyság lett Gadhyeo államformája. Azt az embert választották uralkodónak, aki a legtöbbet segített az ország kialakításában. Ez az ember Pil Hohyung volt. Hohyung királyt a fia követte az uralkodásban és ez így megy tovább. A mai napig a Pil család foglalja el a trónt.

    Itt tart Gadhyeo történelme. Azonban még korán sincs vége ennek az egésznek, a népnek egyelőre fogalma sincs, hogy mi vár rájuk. Valami közeleg. Valami más.

   

(5/ 3 )

9. Hitelesség, történetvezetés: Számomra nagyon is  hihető a történeted, szépen leírtál mindent.  Tekintettel a világ mostani helyzetére úgy simán elhinném, hogy pár év múlva tényleg itt tartunk – persze ne legyen így sosem - . Mint írtam a vírusra is azt hittem, hogy a Koronavírusról írtál. Itt egyáltalán nem tudok rosszat – kötekedőt írni, csak dicsérni.

 (5/5)

10. Ötletesség, egyediség + trailer, stb. :  A történeted egyedi, már csak azért is mivel én álmomban nem találtam volna ki ilyen sztorit az tuti fix. Érdekes és elgondolkodtató, már a legelején, hogy juthatott el a világ és az emberek ilyen szörnyű helyzetbe. Vajon mi lesz a következőkben? Egyedi és ötletes lett nagyon.

Tetszik a trailered , van benne egy- két helyesírási hiba ezt leszámítva érdekes, hívogató az olvasók számára.     (5/5 )

A tartalom összesen: 48/41