Merhaba!
Ezúttal is abba a helyzetbe kerültem, hogy a több hónapos kígyózó sor miatt a kritikás várólistámon (nemcsak itt, de a saját kritikás blogomon és a másikon is, amin csak kritikus vagyok) egy olyan blogot kell elemeznem, ami a kritika rendelésekor még aktív volt, azóta viszont befejeződött. Valahol értem is, hiszen április 10-én rendelték, és június 18-án felkerült a blogra az epilógus, szóval épp itt volt az ideje, hogy rászánjam magamat. Azt viszont még hozzátenném, hogy én, ha valaha befejezetté nyilvánítom a történetes blogjaimat, még azután is gondot fogok rájuk fordítani szerintem (el sem tudom képzelni, hogy rájuk se nézzek), szóval a kritika attól még hasznos lehet, hogy bizonyos szempontból már nem "aktuális".
A kinézet
1. A fejléc. Rengeteg minden eszembe jut róla, de az első az, hogy az egész színvilága elüt a blog többi részétől. Aztán ott van az, hogy Gerard karakterének alakja mennyivel nagyobb, mint Shakira, és persze, ez azért van így, hogy magasabbnak tűnjön, de nem ez az egyetlen hibája, hanem az, hogy a bal karja furcsán hullámos az igénytelen kivágástól. A háttér maga szép, és a fejléc színei önmagukban nagyon esztétikusak, éppen csak a blog többi részéhez nem illenek. Amin még feltétlenül változtatnod kéne, az a cím: a szín miatt a betűk helyenként olvashatatlanok. (6/3)
2. A háttér. Nem szeretek ennyivel lerendezni semmit, de azt kell mondjam: borzalmas. A rózsaszín alap amúgy is rikító, és a fejléchez sem illik (megjegyzem, a történethez sem a cukormázas körítést képzelem el ideálisnak), de ez a nevetséges, virágba bújt Shakira rendesen kicsapta a biztosítékomat... És, ha ez önmagában nem lenne elég, a bejegyzés- és a modulsáv ki is takarja, szóval csak a nagy virágszirom szélei látszódnak néha, ami még ízléstelen hatást is kelt. (2/0)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Majdnem ugyanabban az árnyalatban "pompáznak", amiben a háttéralap, és úgyszintén elütnek a fejléctől, valamint a történettől is. (2/0)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A szín fekete, a modulsávban fehér, nem is várok mást, ez így szerintem teljesen rendben van. A típusa olvasható, de helyenként akár szavak vagy sorok erejéig is váltogatod, sőt, fejezetekben is eltér, nem értem, miért. Plusz valójában a szín, sőt, a szöveg háttérszínét is váltogatod, de szerintem azt csak véletlenül, az idézetek miatt a régebbi fejezetek elején - viszont így is épp elég zavaró, szánj rá pár percet, hogy helyrehozd. De legalább a szöveg sorkizárt. A legtöbbször előforduló szín, méret és betűtípus is megfelelő, csak ne lenne folyton leváltva. (3/1)
5. Az effektek. El kell ismernem, a kezdeti ítélkezés ellenére ez az oldalra dőlős képeffekt nagyon mutatós. A csillagszórós kurzor már nem jön be ennyire, de ez biztos csak egyéni probléma. A linkeffektek is bejönnek, nem tudok belekötni semmibe. (5/4)
6. A modulok. Tizenkettő modulod van, ebből egy a láblécnél, és az jó helyen van ott, bár én jobb szeretem az ilyet az oldalsávban látni, hogy ne kelljen az aljára lemennem az oldalnak, ha el akarom érni.
Nézzük az oldalsávot. Legfelül egy online-számlálóval kezdünk, ami teljesen fölösleges, és főleg fölösleges legfelülre tenni - semmi jelentősége, értelme se sok; ha nem veszed le, legalább tedd lejjebb. Én a másik blogodat sem helyeztem volna ennyire előtérbe, mégiscsak ezen a blogon tartózkodunk, nem a másikon, hadd legyenek már fontosabbak az ehhez a bloghoz tartozó dolgok! A chat színeit jobban is átgondolhattad volna, mert pár helyen a színek egyáltalán nem passzolnak az összképbe. A cserék így, hogy képeket is megjelenítettél bennük, nagyon sok helyet elvesznek, beállíthatnád, hogy csak ötöt jelenítsen meg a modul; ráadásul még hátrébb szorítják a számomra felfoghatatlanul alulra helyezett feliratkozó-modult. Ha rám hallgatsz, egy sokkal praktikusabb sorrendbe rendezed a modulokat, valahogy így: fülszöveg, menü, információk, rendszeres olvasók, chat, blogarchívum, másik blogom, cserék, blogolj.eu-banner, oldalmegtekintés-számláló és online-számláló, ha ragaszkodsz az utóbbihoz. Sőt, ha ideraknád a profilod linkjét a lábléc helyett, az lehetne mondjuk a legutolsó.
Ja, plusznak ott van még a favicon, ami annyira nem hozott lázba, de azért jó, hogy nem a szokásos bloggerjel virít ott. (12/7)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Könyvborítóról nem tudok, de ez nem baj. Emellett viszont semmi említésre méltót nem találtam a blogod kinézetében, sehol egy egyedi modulnév, se különleges színvilág, semmi. Kaptunk egy rózsaszín, ránézésre cukormázas történetet ígérő blogot a többi négyezer mellé. Ha én ilyen előéletű karakterekkel indítanék történetet, a rózsaszín lenne az utolsó szín, amilyennek elképzelném a designt hozzá. Nem is tudom, neked hogy juthatott eszedbe. Sajnos erre nem tudok pontot adni. (5/0)
8. Az összhatás. Már ott elromlott az egész, hogy a fejléc szolidabb, megnyerőbb színvilágához ezt a rikítóan élénk rózsaszín háttérszínt választottad. Aztán a háttérbe még befigyel az az értékelhetetlen fotó Shakiráról virágként, és itt feladtam... (5/0)
A kinézet összesen: 40/15
A tartalom
1. A cím. Szerintem zseniális. Elhamarkodottan szoktam mondani, hogy nem szeretem az ilyen vagy olyan dolgokat, és az ehhez hasonló, számítógépes parancsszót tartalmazó címekre is ezt mondanám, de a tiéd kivételt képez; imádom! Tökéletesen ráillik a történetre, és külön tetszik, hogy az érzések törlése csak folyamatban van, de talán még megakadhat közben, ahogy a történetben is sor kerül rá. Le a kalappal! (6/6)
2. A fülszöveg. Nem előnyös azzal kezdeni egy fülszöveget, hogy X és Y ilyen és olyan története... Nem hiteles, és különben is azt írtad, hogy "megható" - hadd döntsék el az olvasók, hogy min hatódnak meg. Helyesírási hibái is vannak, amiket jelölök pirossal, de egy ilyen történethez ezerszer megnyerőbb, jobb fülszöveget is lehetne írni, ha rászánnád magad. Linett és Gabe megható története... Linett egy fiatal lány, sok sérelemmel. Gyerekkorában a nagybátyja megerőszakolta, és brutálisan megverte, aminek köszönhetően nem lehet gyereke. Gabe gyerekkora sem felhőtlen. Mikor az apja elhagyja őket, a tizenöt éves Gabe vállára szakad az anyja, és a húga eltartása. Az egyik munkája során ismerkedik meg Linettel. A nagyképű, egoista fiúnak azonnal megtetszik a lány. A nehézkesen induló kapcsolatból gyönyörű szerelem lesz. M, míg Linett egy csoda folytán teherbe nem esik... A lány ragaszkodik a babához, de Gabe hajthatatlan az abortusszal kapcsolatban. Mikor Linett eldönti, hogy nem mondd le a gyerekéről, Gabe elhagyja az országot. Egymásra találnak még valaha?... Vagy külön életet egymástól külön fognak élni?..., egymás után vágyakozva? Tarts velem, és megtudhatod!...
Nem akarom egyesével kicikizni a hibáit, szívesebben írok neked egy elég erőtlen, de azért hiteles példát arra, hogyan képzelem el én nagyjából egy ilyen történet fülszövegét: Linett egy sokat szenvedett, magába zárkózó lány, ezernyi sérüléssel, amik között testi és lelki egyaránt bőven akad. Kislánykorában a nagybátyja megerőszakolta és brutálisan megverte - a sebeinek köszönhetően szinte nulla az esélye, hogy valaha is gyereke legyen. Gabe gyerekkora sem felhőtlen. Amikor az apja elhagyja őket, a tizenöt éves kisfiú vállára szakad az édesanyja és a húga eltartásának gondja is. Egyik munkája során ismerkedik össze Linettel, aki azonnal megtetszik neki. A kapcsolatuk nehezen indul, és rengeteg akadály áll az útjukba, ők mégis kitartanak egymás mellett... egészen addig, amíg Linett teherbe nem esik. A lány ragaszkodik a babához, de Gabe hajthatatlan az abortusszal kapcsolatban. Mikor Linett eldönti, hogy nem mond le a csodának számító gyermekéről, Gabe elhagyja az országot. Visszatalálhat még egymáshoz Gabe és Linett, vagy Gabrielle, a kislányuk végleg szétválasztja őket? Tarts velem, és megtudhatod!
Szerintem érted, mire gondolok. A fülszöveg hossza egyébként rendben van, és pont eleget árul el a történetről is, figyelemfelkeltő, meg minden, csak a jelenlegi állapotában túl komolytalan, nem méltó egy ilyen történethez szerintem. (5/1)
Ezúttal is abba a helyzetbe kerültem, hogy a több hónapos kígyózó sor miatt a kritikás várólistámon (nemcsak itt, de a saját kritikás blogomon és a másikon is, amin csak kritikus vagyok) egy olyan blogot kell elemeznem, ami a kritika rendelésekor még aktív volt, azóta viszont befejeződött. Valahol értem is, hiszen április 10-én rendelték, és június 18-án felkerült a blogra az epilógus, szóval épp itt volt az ideje, hogy rászánjam magamat. Azt viszont még hozzátenném, hogy én, ha valaha befejezetté nyilvánítom a történetes blogjaimat, még azután is gondot fogok rájuk fordítani szerintem (el sem tudom képzelni, hogy rájuk se nézzek), szóval a kritika attól még hasznos lehet, hogy bizonyos szempontból már nem "aktuális".
 |
| Érzések--> Törlés folyamatban... |
1. A fejléc. Rengeteg minden eszembe jut róla, de az első az, hogy az egész színvilága elüt a blog többi részétől. Aztán ott van az, hogy Gerard karakterének alakja mennyivel nagyobb, mint Shakira, és persze, ez azért van így, hogy magasabbnak tűnjön, de nem ez az egyetlen hibája, hanem az, hogy a bal karja furcsán hullámos az igénytelen kivágástól. A háttér maga szép, és a fejléc színei önmagukban nagyon esztétikusak, éppen csak a blog többi részéhez nem illenek. Amin még feltétlenül változtatnod kéne, az a cím: a szín miatt a betűk helyenként olvashatatlanok. (6/3)
2. A háttér. Nem szeretek ennyivel lerendezni semmit, de azt kell mondjam: borzalmas. A rózsaszín alap amúgy is rikító, és a fejléchez sem illik (megjegyzem, a történethez sem a cukormázas körítést képzelem el ideálisnak), de ez a nevetséges, virágba bújt Shakira rendesen kicsapta a biztosítékomat... És, ha ez önmagában nem lenne elég, a bejegyzés- és a modulsáv ki is takarja, szóval csak a nagy virágszirom szélei látszódnak néha, ami még ízléstelen hatást is kelt. (2/0)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Majdnem ugyanabban az árnyalatban "pompáznak", amiben a háttéralap, és úgyszintén elütnek a fejléctől, valamint a történettől is. (2/0)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A szín fekete, a modulsávban fehér, nem is várok mást, ez így szerintem teljesen rendben van. A típusa olvasható, de helyenként akár szavak vagy sorok erejéig is váltogatod, sőt, fejezetekben is eltér, nem értem, miért. Plusz valójában a szín, sőt, a szöveg háttérszínét is váltogatod, de szerintem azt csak véletlenül, az idézetek miatt a régebbi fejezetek elején - viszont így is épp elég zavaró, szánj rá pár percet, hogy helyrehozd. De legalább a szöveg sorkizárt. A legtöbbször előforduló szín, méret és betűtípus is megfelelő, csak ne lenne folyton leváltva. (3/1)
5. Az effektek. El kell ismernem, a kezdeti ítélkezés ellenére ez az oldalra dőlős képeffekt nagyon mutatós. A csillagszórós kurzor már nem jön be ennyire, de ez biztos csak egyéni probléma. A linkeffektek is bejönnek, nem tudok belekötni semmibe. (5/4)
6. A modulok. Tizenkettő modulod van, ebből egy a láblécnél, és az jó helyen van ott, bár én jobb szeretem az ilyet az oldalsávban látni, hogy ne kelljen az aljára lemennem az oldalnak, ha el akarom érni.
Nézzük az oldalsávot. Legfelül egy online-számlálóval kezdünk, ami teljesen fölösleges, és főleg fölösleges legfelülre tenni - semmi jelentősége, értelme se sok; ha nem veszed le, legalább tedd lejjebb. Én a másik blogodat sem helyeztem volna ennyire előtérbe, mégiscsak ezen a blogon tartózkodunk, nem a másikon, hadd legyenek már fontosabbak az ehhez a bloghoz tartozó dolgok! A chat színeit jobban is átgondolhattad volna, mert pár helyen a színek egyáltalán nem passzolnak az összképbe. A cserék így, hogy képeket is megjelenítettél bennük, nagyon sok helyet elvesznek, beállíthatnád, hogy csak ötöt jelenítsen meg a modul; ráadásul még hátrébb szorítják a számomra felfoghatatlanul alulra helyezett feliratkozó-modult. Ha rám hallgatsz, egy sokkal praktikusabb sorrendbe rendezed a modulokat, valahogy így: fülszöveg, menü, információk, rendszeres olvasók, chat, blogarchívum, másik blogom, cserék, blogolj.eu-banner, oldalmegtekintés-számláló és online-számláló, ha ragaszkodsz az utóbbihoz. Sőt, ha ideraknád a profilod linkjét a lábléc helyett, az lehetne mondjuk a legutolsó.
Ja, plusznak ott van még a favicon, ami annyira nem hozott lázba, de azért jó, hogy nem a szokásos bloggerjel virít ott. (12/7)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Könyvborítóról nem tudok, de ez nem baj. Emellett viszont semmi említésre méltót nem találtam a blogod kinézetében, sehol egy egyedi modulnév, se különleges színvilág, semmi. Kaptunk egy rózsaszín, ránézésre cukormázas történetet ígérő blogot a többi négyezer mellé. Ha én ilyen előéletű karakterekkel indítanék történetet, a rózsaszín lenne az utolsó szín, amilyennek elképzelném a designt hozzá. Nem is tudom, neked hogy juthatott eszedbe. Sajnos erre nem tudok pontot adni. (5/0)
8. Az összhatás. Már ott elromlott az egész, hogy a fejléc szolidabb, megnyerőbb színvilágához ezt a rikítóan élénk rózsaszín háttérszínt választottad. Aztán a háttérbe még befigyel az az értékelhetetlen fotó Shakiráról virágként, és itt feladtam... (5/0)
A kinézet összesen: 40/15
A tartalom
1. A cím. Szerintem zseniális. Elhamarkodottan szoktam mondani, hogy nem szeretem az ilyen vagy olyan dolgokat, és az ehhez hasonló, számítógépes parancsszót tartalmazó címekre is ezt mondanám, de a tiéd kivételt képez; imádom! Tökéletesen ráillik a történetre, és külön tetszik, hogy az érzések törlése csak folyamatban van, de talán még megakadhat közben, ahogy a történetben is sor kerül rá. Le a kalappal! (6/6)
2. A fülszöveg. Nem előnyös azzal kezdeni egy fülszöveget, hogy X és Y ilyen és olyan története... Nem hiteles, és különben is azt írtad, hogy "megható" - hadd döntsék el az olvasók, hogy min hatódnak meg. Helyesírási hibái is vannak, amiket jelölök pirossal, de egy ilyen történethez ezerszer megnyerőbb, jobb fülszöveget is lehetne írni, ha rászánnád magad. Linett és Gabe megható története... Linett egy fiatal lány, sok sérelemmel. Gyerekkorában a nagybátyja megerőszakolta
Nem akarom egyesével kicikizni a hibáit, szívesebben írok neked egy elég erőtlen, de azért hiteles példát arra, hogyan képzelem el én nagyjából egy ilyen történet fülszövegét: Linett egy sokat szenvedett, magába zárkózó lány, ezernyi sérüléssel, amik között testi és lelki egyaránt bőven akad. Kislánykorában a nagybátyja megerőszakolta és brutálisan megverte - a sebeinek köszönhetően szinte nulla az esélye, hogy valaha is gyereke legyen. Gabe gyerekkora sem felhőtlen. Amikor az apja elhagyja őket, a tizenöt éves kisfiú vállára szakad az édesanyja és a húga eltartásának gondja is. Egyik munkája során ismerkedik össze Linettel, aki azonnal megtetszik neki. A kapcsolatuk nehezen indul, és rengeteg akadály áll az útjukba, ők mégis kitartanak egymás mellett... egészen addig, amíg Linett teherbe nem esik. A lány ragaszkodik a babához, de Gabe hajthatatlan az abortusszal kapcsolatban. Mikor Linett eldönti, hogy nem mond le a csodának számító gyermekéről, Gabe elhagyja az országot. Visszatalálhat még egymáshoz Gabe és Linett, vagy Gabrielle, a kislányuk végleg szétválasztja őket? Tarts velem, és megtudhatod!
Szerintem érted, mire gondolok. A fülszöveg hossza egyébként rendben van, és pont eleget árul el a történetről is, figyelemfelkeltő, meg minden, csak a jelenlegi állapotában túl komolytalan, nem méltó egy ilyen történethez szerintem. (5/1)
3. Az oldalak. Szerintem kisebbek is lehetnének a fejezetek linkjei az erre kijelölt oldalon, de te tudod. Az egyetlen, amihez ezen kívül hozzáfűznivalóm lenne, az a szereplős oldal. Kezdjük ott, hogy a képek borzalmasak - nemcsak az ócska keret miatt, de azért is, mert minden karakter tíz-húsz évvel idősebb annál, akit megszemélyesít, és a sietve összeválogatott képeken ez még jobban látszik. A sorrend sem jó, bár ez a legkisebb probléma; helyesebb lenne ebben a sorrendben: Linett, Gabe, Bred, Emily, Sarah, Vanessa, Alex, Katy, Linett nagyszülei, Alex, Amanda, Kevin, Szánti (utóbbi kettőt szerintem fölösleges is kitenned ide; Kevin szinte csak említés szintjén szerepel, meg sem szólal, Szánti pedig halott, de a leírása alapján olyan, mintha még élne).
A legzavaróbb viszont mégis a karakterek leírása a képek után. Kezdjük a rendszertelenségnél - van, akinél leírod, milyen színű a szeme és a haja, míg a többieknél nem. A vessző-, helyesírási és elírási hibákkal teli idézetekről már nem is beszélve. De a legfelháborítóbbak mégis a rövid leírások, amik szinte egy esetben sem tükrözik azt, akinek a karaktert a cselekmény során megismertem. Nézzünk példát: Linettről leírtad, hogy "nem bízik senkiben". Tényleg? Akkor Gabe-ben, Bredben, Emily-ben, Sarah-ban és Vanessában mégis miért bízik? Aztán ott van Gabe, aki szerinted "nagyképű egoista macsó, aki csak kalandokat keres érzelmek nélkül". Azt hiszem, a történetből pont eléggé kiviláglik, hogy Gabe csak kívülről nagyképű, és Linett épp elégszer eltüntette belőle a macsó-vonást. Ja, és igaz, hogy csak kalandokat keres érzelmek nélkül, de ha már erre rávilágítottál, akkor Linett micsoda neki? Érzelmek nélküli kaland? Szerintem nem. A többit nem sorolom fel, szerintem gondold át őket, aztán írd újra a leírásokat, ha ragaszkodsz hozzájuk. De az ilyen tőmondatos, összecsapott karakterleírások ritkán sülnek el jól. (4/1)
A legzavaróbb viszont mégis a karakterek leírása a képek után. Kezdjük a rendszertelenségnél - van, akinél leírod, milyen színű a szeme és a haja, míg a többieknél nem. A vessző-, helyesírási és elírási hibákkal teli idézetekről már nem is beszélve. De a legfelháborítóbbak mégis a rövid leírások, amik szinte egy esetben sem tükrözik azt, akinek a karaktert a cselekmény során megismertem. Nézzünk példát: Linettről leírtad, hogy "nem bízik senkiben". Tényleg? Akkor Gabe-ben, Bredben, Emily-ben, Sarah-ban és Vanessában mégis miért bízik? Aztán ott van Gabe, aki szerinted "nagyképű egoista macsó, aki csak kalandokat keres érzelmek nélkül". Azt hiszem, a történetből pont eléggé kiviláglik, hogy Gabe csak kívülről nagyképű, és Linett épp elégszer eltüntette belőle a macsó-vonást. Ja, és igaz, hogy csak kalandokat keres érzelmek nélkül, de ha már erre rávilágítottál, akkor Linett micsoda neki? Érzelmek nélküli kaland? Szerintem nem. A többit nem sorolom fel, szerintem gondold át őket, aztán írd újra a leírásokat, ha ragaszkodsz hozzájuk. De az ilyen tőmondatos, összecsapott karakterleírások ritkán sülnek el jól. (4/1)
4. A prológus. A fejezetek közül ez, és ennek is csak az első, Linettes fele van a legjobban megírva. Mármint átgondoltság és helyesírás szempontjából. Mindenesetre a két főszereplőnk sorsfordító, egész életükre kiható élményeit tökéletesen leírtad, ennyiből máris megismerjük a felnőttet is, akivé válnak majd a történtek után. Linett és Gabe szemszöge lehetne kábé ugyanakkora terjedelmű, mégiscsak egyenrangú főszereplők szerintem. Ami nem jön be, az a Zaynes kép Gabe része előtt - hiszen van más karaktered neki, akiről bőven találhatsz képet, miért kellett megzavarni az összképet? Amit nagyon feltűnően elrontottál, az Szánti teljes neve (Szántiágó Lawly-nak írtad, de a szereplőknél egészen másként van feltüntetve) és Gabe neve (kihagytad a b-t a Gabrielből). Kár, hogy a második idézet más színnel van, egyébként tökéletes lenne a kinézete.
Összességében tetszik a prológusod, nagyon jól írtad le a gyerekek szempontjából a történéseket, tényleg minden hihető és érthető. A fülszöveg első harmadát ezzel már le is tudtad zökkenőmentesen. (5/4)
5. A történet. Hű, rengeteg mindenre gondoltam, miközben végigolvastam a blogodat, azt sem tudom, hol kezdjem. Mivel ez baljóslatúan hangzik, megnyugtatásul elárulhatom, hogy egy viszonylag sablonos és sokszor olvasott alapötletből hoztál ki egy csodás, megható, varázslatos történetet, és ez nehezebb feladat, mint jó alapötletet jól megírni, szóval egyértelműen van tehetséged az íráshoz. Most, hogy ezt tisztáztam, kezdeném a részletes elemzést.
Az alapötleted nagy vonalakban a szokásos - két, gyerekkorában változatos módokon bántalmazott, feldolgozhatatlan traumákon átesett karakter, akik természetesen összetalálkoznak és összefonódik a sorsuk. A csavar, amit ebbe belevittél, az, hogy Linettnek nem lehet gyereke, Gabe pedig soha nem akar apa lenni amiatt, ami vele történt; ezek egy zseniális pluszt adnak a történetnek, és ez máris felhúzza az egyébként nem túl nagy durranás alapötletet. És ez nagy szó, mert egy zseniális alapötletből a legjobbat kihozni könnyebb, mint fellendíteni egy sablonos alapot ilyen magas szintre, amilyenre te tetted. Tehát a történet alapötlete: (10/7)
A kivitelezést már nehezebb megítélni, mert sok összetevőjét elrontottad, de rengeteg másikat lenyűgöző szintre emeltél. A vesszőket képtelenül használod (mindenhova teszel, ahova nem kéne, és gyakran nem teszel oda, ahova kéne), a párbeszédeket kibogozhatatlanul, érthetetlenül gépeled le (szinte mindig kétszer kell elolvasni, hogy rájöjjek, mit mondott a karakter és mi az, amit a mesélő írt), és sokszor szinte bekezdésenként beillesztesz abszolút fölösleges képeket, ráadásul hatalmas méretben. Ugyanakkor lélegzetelállítóan írod le az érzéseket, a szexet, csodásan jeleníted meg azt, amit egy anya, Linett érez a kisbabája iránt már a születése előtt is, de főleg utána, és kimondhatatlan áldás, hogy nem teljes a heppi ending - mert végül Sarah, Gabe anyja meghal, ami várható volt, de attól még nem kevésbé fájdalmas. Persze, a második gyerekkel együtt azért elég rózsaszín cukormáz szaga van, de már az is fejlődés a blogger átlagszínvonalához képest, hogy nem tökéletes a boldogság a történet végén. Persze, emellett is van a sztoriban pár hitelességi hiba, amire nem fordítottál elég figyelmet, de összességében ezekkel együtt is szerethető a sztori. És a fent említett hibákért máshol kapsz pontlevonást. (10/7)
Ami a történetben nem tetszett, és még említésre méltó: a lezárás. Nem igazán illett szerintem oda az a négy, egymást követő, felkiáltó mondat, sokkal szolidabb és hitelesebb hatást keltett volna, ha mondjuk így írod: "Együtt, szerelmesen, örökre. Persze csak ha a sors is így szeretné." És nem konkrétan a történet tartalmához kapcsolódik, de a címek sem tetszettek - sok esetben poénlelövős, spoileres, túl sablonos címeket adtál a fejezeteknek. Na meg ott volt az a bizonyos fejezet, ami kizárólag egy chatbeszélgetésből állt, és amitől a falnak tudtam volna csapni a fejemet. Ja, és ha már itt tartunk, muszáj neked idéznem egy, a másik blogomon közzétett cikkfordításomból egy részletet, ami egy alapvető tippet ad egy egészséges, hihető kapcsolat helyes megírásához: "Ha olyan történetet írsz, aminek a barátságokra és a románcokra kéne fókuszálnia, az utolsó dolog, amit tenni akarsz, az átfutni a fontos vagy drámai továbblépéseken olyan baromságokkal, mint például "Ebédnél egymás mellé ültek, és pár perc beszélgetés után Alyssa tudta, hogy nagyon jó barátok lesznek", vagy "Kaitlyn sírva szaladt el a veszekedése után Taylor-ral, de Alyssa utánuk ment, beszélt velük és helyrehozott mindent. Vacsorakor már minden rendben volt". Ha így elkendőzöd a fontos kapcsolati dilemmák megoldását, azzal nem segítesz a sztoridnak. Azok az emberek, akik egy olyan történetet kezdenek olvasni, ami elviekben barátságokra és/vagy románcra fókuszál, általában érzelmi tapasztalatot keresnek, és az olyan írások, amikben nem fejtik ki a kapcsolati fejlődést (legyen az jó vagy rossz), nem igazán elégítik ki az igényeiket. Azt is megnehezíti (ha nem egyenesen ellehetetleníti), hogy az olvasóid higgyenek a karaktereid kapcsolatában - és, ha annak a kapcsolatnak a sztori fontos részének kéne lennie, akkor egyszerűen muszáj, hogy az olvasók elhiggyék, mert az a történet értelme. Ne csak azt írd le, hogy a karakterednek rengeteg barátja van, mutasd meg, ahogy az a karakter barátkozik és, hogy milyen barát valójában. Ne csak azt írd le, hogy a karaktered találkozik egy tízből tízessel, és pár nap után hopp, szerelmesek egymásba - mutasd meg, hogyan épül fel és fejlődik a románcuk." Ez jutott eszembe, amikor a 28. fejezetben ezt olvastam: "Megbeszéltük, hogy reggel mindketten szakítunk az ikrekkel, és együtt éljük tovább az életünket úgy, ahogy eddig is kellett volna a kislányunkkal, szeretetben és szerelemben." Érdekelne az a beszélgetés, tudod?
Még egy utolsó hozzáfűznivaló: ne akarj címkékkel összefoglalni egy történetet. Az első hét fejezethez mind rendeltél egy csomó értelmetlen címkét, és örültem, mikor abbahagytad - nem lehet szavakkal összefoglalni egy egész fejezetnyi történést, nincs is értelme, és szükség sincs rá. Plusz nevetséges hatást kelt. Szedd le a címkéket.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Tájleírás szerintem egyszer sem volt, más leírásokat viszont nagyszerű részletességgel jelenítesz meg - vegyük például Gabrielle születését, amiből egyetlen lényeges részletet sem hagytál ki. Személy- és ruhaleírás viszont sokszor előfordult. (5/4)
A párbeszédekről már mondtam, hogy élvezhetetlenek - rengeteg helyen nem használsz gondolatjeleket, ezért egybefolyik a beszéd a szöveg többi részével, és érthetetlen az egész. Néhány helyen viszont sikerült jól összehoznod, ezért: (5/2)
A karakterekről már több szót is ejtenék. Kezdjük annál, ami könnyebb: Bredre fejezeteken át az egyetlen jelző, amit használsz, az egoista, pedig sokkal több rejlik a jellemében ennél. Ráadásul a legjobb barátja szemszögéből olvashatunk róla, aki elvileg a legjobban ismeri, szóval kérlek, ne tedd ennyire egydimenziós, egyjelzős karakterré, mert többet érdemel!
Gabe karakterében nincs kivetnivaló, legalábbis én nem találtam. Tökéletesen megformált, rétegelt, érthető, hihető, háromdimenziós karakter, akit csodásan megírtál; pár fejezet után annyira ismertem, hogy szinte tudtam, mit fog lépni, és ez figyelemreméltó teljesítmény - mármint az írás minőségét tekintve.
Akiről több kritikát tudnék írni, az nem más, mint Linett. Kezdjük Shakiránál, aki megformálja. Nem tudom, te mennyire tartod egymáshoz közel állónak Shakirát és a gyerekkorában megrontott, naponta vert, éheztetett, mindenhol megműtött lányt, de én semennyire. Már csak a korkülönbség miatt is zavaró, hogy percenként Shakirás képet látok olvasás közben, aki 39 éves tudtommal, nem 20, mint Linett. De ha a képektől eltekintünk, Linett viselkedése akkor sem állja meg a helyét, mikor összevetjük a múltjával. Persze, látszólag tiltakozik pár fejezeten át Gabe-nek, de zavaróan hamar vallja be magának, hogy szerelmes. Oké, hogy megijed az erekciótól meg minden, komolyabb közeledéstől, de az érzelmektől is meg kéne ijednie. (5/3)
7. Stílus, fogalmazás. A stílusod nem a legegyedibb, de azért kellemes, a fogalmazásod ellenben sokszor kevésbé színvonalas, mint amilyen lehetne. Erre az lehet a magyarázat, hogy nem olvasod át a bejegyzéseket, mikor közzéteszed őket - pedig aranyszabály, hogy semmit nem adunk ki a kezeink közül, amit nem néztünk át. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed rendkívül bő, őszintén bevallom, hogy nem egy alkalommal kellett a guglihoz, az internetező legjobb barátjához fordulnom egy-két szó jelentéséért. Persze, a szülés meg a divat kifejezéseit nem ismerem, mivel az előbbiben még nem volt részem (szerencsére; 15 éves múltam), az utóbbit pedig ha akarnám, se követhetném.
A helyesírásod több fronton is elbukik. Nem tudod helyesen kezelni a vesszőket, nem tudod, hogyan kell használni a gondolatjeleket a párbeszédekben. Azt, hogy "az az [pl. ember]", kötőjellel, az-az-nak írod, fogalmam sincs, miért. Még ezernyi különböző hibával találkoztam olvasás közben, amik közül azért nem hozok konkrétabb példákat, mert már befejezett a blogod státusza, és nem tudom, akarsz-e még foglalkozni vele egyáltalán. Ha nem, akkor nem dolgoznék vele fölöslegesen. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. A fejezeteket általában megnyerően zárod le, hogy az olvasó azonnal vágyjon a folytatásra, és ez nagyszerű. Hitelességileg viszont már elnéztél pár dolgot, amik közül csak a jelentősebbeket sorolnám fel.
Már nem tudom, hogyan, és nem tudom, melyik fejezetben, de kiderül, hogy a szereplőink magyarul beszélnek. Aztán említésre kerül San Diego, mégpedig olyan környezetben, amiből én arra jutottam, hogy San Diego a cselekmény helyszíne. Emellett sehol egy magyar név a szereplők között. A három közül melyiket írtad le véletlenül, és melyiket nem gondoltad át? Megint visszautalnék arra, mikor azt írtam, hogy mindent kétszer kell átolvasni...
A fülszöveg szerint Gabe-et tizenöt éves korában hagyta el az apja, a 26. fejezetben viszont azt mondja Linettnek, hogy ez 10 éves korában történt. Nem lenne értelme, ha Gabe itt hazudna, szóval valószínűleg te nézted el, nem egyeztetted össze a kettő tényt.
Aztán ott van az a részlet, amire az egész történet alapszik - Linett gyermekkori tragédiája, ami miatt 2% esély van rá, hogy valaha teherbe esik, és emellett egészséges gyereket szül, meg mindketten életben is maradnak. Ehhez képest megtörténik a csoda, Gabrielle megszületik, és ezzel nincs is semmi baj, mert szinte sorsszerű volt, na de az epilógusból kiderül, hogy Linett már megint gyereket, ezúttal egy kisfiút vár... csoda nem történik kétszer, főleg nem egy ennyire erőltetett heppi endinget előidéző csoda. (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Tagadhatatlanul különleges a blogod címe, a sablonos alapötlethez hozzáadott csavarjaid, Gabe karaktere és a szókincsed. Trailered, azt hiszem, nincs, de ne is legyen, szerintem hülyeség. Ennyi ötletesség épp elég szerintem egyszerre. (5/5)
A tartalom összesen: 75/47
Összességében tetszik a prológusod, nagyon jól írtad le a gyerekek szempontjából a történéseket, tényleg minden hihető és érthető. A fülszöveg első harmadát ezzel már le is tudtad zökkenőmentesen. (5/4)
5. A történet. Hű, rengeteg mindenre gondoltam, miközben végigolvastam a blogodat, azt sem tudom, hol kezdjem. Mivel ez baljóslatúan hangzik, megnyugtatásul elárulhatom, hogy egy viszonylag sablonos és sokszor olvasott alapötletből hoztál ki egy csodás, megható, varázslatos történetet, és ez nehezebb feladat, mint jó alapötletet jól megírni, szóval egyértelműen van tehetséged az íráshoz. Most, hogy ezt tisztáztam, kezdeném a részletes elemzést.
Az alapötleted nagy vonalakban a szokásos - két, gyerekkorában változatos módokon bántalmazott, feldolgozhatatlan traumákon átesett karakter, akik természetesen összetalálkoznak és összefonódik a sorsuk. A csavar, amit ebbe belevittél, az, hogy Linettnek nem lehet gyereke, Gabe pedig soha nem akar apa lenni amiatt, ami vele történt; ezek egy zseniális pluszt adnak a történetnek, és ez máris felhúzza az egyébként nem túl nagy durranás alapötletet. És ez nagy szó, mert egy zseniális alapötletből a legjobbat kihozni könnyebb, mint fellendíteni egy sablonos alapot ilyen magas szintre, amilyenre te tetted. Tehát a történet alapötlete: (10/7)
A kivitelezést már nehezebb megítélni, mert sok összetevőjét elrontottad, de rengeteg másikat lenyűgöző szintre emeltél. A vesszőket képtelenül használod (mindenhova teszel, ahova nem kéne, és gyakran nem teszel oda, ahova kéne), a párbeszédeket kibogozhatatlanul, érthetetlenül gépeled le (szinte mindig kétszer kell elolvasni, hogy rájöjjek, mit mondott a karakter és mi az, amit a mesélő írt), és sokszor szinte bekezdésenként beillesztesz abszolút fölösleges képeket, ráadásul hatalmas méretben. Ugyanakkor lélegzetelállítóan írod le az érzéseket, a szexet, csodásan jeleníted meg azt, amit egy anya, Linett érez a kisbabája iránt már a születése előtt is, de főleg utána, és kimondhatatlan áldás, hogy nem teljes a heppi ending - mert végül Sarah, Gabe anyja meghal, ami várható volt, de attól még nem kevésbé fájdalmas. Persze, a második gyerekkel együtt azért elég rózsaszín cukormáz szaga van, de már az is fejlődés a blogger átlagszínvonalához képest, hogy nem tökéletes a boldogság a történet végén. Persze, emellett is van a sztoriban pár hitelességi hiba, amire nem fordítottál elég figyelmet, de összességében ezekkel együtt is szerethető a sztori. És a fent említett hibákért máshol kapsz pontlevonást. (10/7)
Ami a történetben nem tetszett, és még említésre méltó: a lezárás. Nem igazán illett szerintem oda az a négy, egymást követő, felkiáltó mondat, sokkal szolidabb és hitelesebb hatást keltett volna, ha mondjuk így írod: "Együtt, szerelmesen, örökre. Persze csak ha a sors is így szeretné." És nem konkrétan a történet tartalmához kapcsolódik, de a címek sem tetszettek - sok esetben poénlelövős, spoileres, túl sablonos címeket adtál a fejezeteknek. Na meg ott volt az a bizonyos fejezet, ami kizárólag egy chatbeszélgetésből állt, és amitől a falnak tudtam volna csapni a fejemet. Ja, és ha már itt tartunk, muszáj neked idéznem egy, a másik blogomon közzétett cikkfordításomból egy részletet, ami egy alapvető tippet ad egy egészséges, hihető kapcsolat helyes megírásához: "Ha olyan történetet írsz, aminek a barátságokra és a románcokra kéne fókuszálnia, az utolsó dolog, amit tenni akarsz, az átfutni a fontos vagy drámai továbblépéseken olyan baromságokkal, mint például "Ebédnél egymás mellé ültek, és pár perc beszélgetés után Alyssa tudta, hogy nagyon jó barátok lesznek", vagy "Kaitlyn sírva szaladt el a veszekedése után Taylor-ral, de Alyssa utánuk ment, beszélt velük és helyrehozott mindent. Vacsorakor már minden rendben volt". Ha így elkendőzöd a fontos kapcsolati dilemmák megoldását, azzal nem segítesz a sztoridnak. Azok az emberek, akik egy olyan történetet kezdenek olvasni, ami elviekben barátságokra és/vagy románcra fókuszál, általában érzelmi tapasztalatot keresnek, és az olyan írások, amikben nem fejtik ki a kapcsolati fejlődést (legyen az jó vagy rossz), nem igazán elégítik ki az igényeiket. Azt is megnehezíti (ha nem egyenesen ellehetetleníti), hogy az olvasóid higgyenek a karaktereid kapcsolatában - és, ha annak a kapcsolatnak a sztori fontos részének kéne lennie, akkor egyszerűen muszáj, hogy az olvasók elhiggyék, mert az a történet értelme. Ne csak azt írd le, hogy a karakterednek rengeteg barátja van, mutasd meg, ahogy az a karakter barátkozik és, hogy milyen barát valójában. Ne csak azt írd le, hogy a karaktered találkozik egy tízből tízessel, és pár nap után hopp, szerelmesek egymásba - mutasd meg, hogyan épül fel és fejlődik a románcuk." Ez jutott eszembe, amikor a 28. fejezetben ezt olvastam: "Megbeszéltük, hogy reggel mindketten szakítunk az ikrekkel, és együtt éljük tovább az életünket úgy, ahogy eddig is kellett volna a kislányunkkal, szeretetben és szerelemben." Érdekelne az a beszélgetés, tudod?
Még egy utolsó hozzáfűznivaló: ne akarj címkékkel összefoglalni egy történetet. Az első hét fejezethez mind rendeltél egy csomó értelmetlen címkét, és örültem, mikor abbahagytad - nem lehet szavakkal összefoglalni egy egész fejezetnyi történést, nincs is értelme, és szükség sincs rá. Plusz nevetséges hatást kelt. Szedd le a címkéket.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Tájleírás szerintem egyszer sem volt, más leírásokat viszont nagyszerű részletességgel jelenítesz meg - vegyük például Gabrielle születését, amiből egyetlen lényeges részletet sem hagytál ki. Személy- és ruhaleírás viszont sokszor előfordult. (5/4)
A párbeszédekről már mondtam, hogy élvezhetetlenek - rengeteg helyen nem használsz gondolatjeleket, ezért egybefolyik a beszéd a szöveg többi részével, és érthetetlen az egész. Néhány helyen viszont sikerült jól összehoznod, ezért: (5/2)
A karakterekről már több szót is ejtenék. Kezdjük annál, ami könnyebb: Bredre fejezeteken át az egyetlen jelző, amit használsz, az egoista, pedig sokkal több rejlik a jellemében ennél. Ráadásul a legjobb barátja szemszögéből olvashatunk róla, aki elvileg a legjobban ismeri, szóval kérlek, ne tedd ennyire egydimenziós, egyjelzős karakterré, mert többet érdemel!
Gabe karakterében nincs kivetnivaló, legalábbis én nem találtam. Tökéletesen megformált, rétegelt, érthető, hihető, háromdimenziós karakter, akit csodásan megírtál; pár fejezet után annyira ismertem, hogy szinte tudtam, mit fog lépni, és ez figyelemreméltó teljesítmény - mármint az írás minőségét tekintve.
Akiről több kritikát tudnék írni, az nem más, mint Linett. Kezdjük Shakiránál, aki megformálja. Nem tudom, te mennyire tartod egymáshoz közel állónak Shakirát és a gyerekkorában megrontott, naponta vert, éheztetett, mindenhol megműtött lányt, de én semennyire. Már csak a korkülönbség miatt is zavaró, hogy percenként Shakirás képet látok olvasás közben, aki 39 éves tudtommal, nem 20, mint Linett. De ha a képektől eltekintünk, Linett viselkedése akkor sem állja meg a helyét, mikor összevetjük a múltjával. Persze, látszólag tiltakozik pár fejezeten át Gabe-nek, de zavaróan hamar vallja be magának, hogy szerelmes. Oké, hogy megijed az erekciótól meg minden, komolyabb közeledéstől, de az érzelmektől is meg kéne ijednie. (5/3)
7. Stílus, fogalmazás. A stílusod nem a legegyedibb, de azért kellemes, a fogalmazásod ellenben sokszor kevésbé színvonalas, mint amilyen lehetne. Erre az lehet a magyarázat, hogy nem olvasod át a bejegyzéseket, mikor közzéteszed őket - pedig aranyszabály, hogy semmit nem adunk ki a kezeink közül, amit nem néztünk át. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed rendkívül bő, őszintén bevallom, hogy nem egy alkalommal kellett a guglihoz, az internetező legjobb barátjához fordulnom egy-két szó jelentéséért. Persze, a szülés meg a divat kifejezéseit nem ismerem, mivel az előbbiben még nem volt részem (szerencsére; 15 éves múltam), az utóbbit pedig ha akarnám, se követhetném.
A helyesírásod több fronton is elbukik. Nem tudod helyesen kezelni a vesszőket, nem tudod, hogyan kell használni a gondolatjeleket a párbeszédekben. Azt, hogy "az az [pl. ember]", kötőjellel, az-az-nak írod, fogalmam sincs, miért. Még ezernyi különböző hibával találkoztam olvasás közben, amik közül azért nem hozok konkrétabb példákat, mert már befejezett a blogod státusza, és nem tudom, akarsz-e még foglalkozni vele egyáltalán. Ha nem, akkor nem dolgoznék vele fölöslegesen. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. A fejezeteket általában megnyerően zárod le, hogy az olvasó azonnal vágyjon a folytatásra, és ez nagyszerű. Hitelességileg viszont már elnéztél pár dolgot, amik közül csak a jelentősebbeket sorolnám fel.
Már nem tudom, hogyan, és nem tudom, melyik fejezetben, de kiderül, hogy a szereplőink magyarul beszélnek. Aztán említésre kerül San Diego, mégpedig olyan környezetben, amiből én arra jutottam, hogy San Diego a cselekmény helyszíne. Emellett sehol egy magyar név a szereplők között. A három közül melyiket írtad le véletlenül, és melyiket nem gondoltad át? Megint visszautalnék arra, mikor azt írtam, hogy mindent kétszer kell átolvasni...
A fülszöveg szerint Gabe-et tizenöt éves korában hagyta el az apja, a 26. fejezetben viszont azt mondja Linettnek, hogy ez 10 éves korában történt. Nem lenne értelme, ha Gabe itt hazudna, szóval valószínűleg te nézted el, nem egyeztetted össze a kettő tényt.
Aztán ott van az a részlet, amire az egész történet alapszik - Linett gyermekkori tragédiája, ami miatt 2% esély van rá, hogy valaha teherbe esik, és emellett egészséges gyereket szül, meg mindketten életben is maradnak. Ehhez képest megtörténik a csoda, Gabrielle megszületik, és ezzel nincs is semmi baj, mert szinte sorsszerű volt, na de az epilógusból kiderül, hogy Linett már megint gyereket, ezúttal egy kisfiút vár... csoda nem történik kétszer, főleg nem egy ennyire erőltetett heppi endinget előidéző csoda. (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Tagadhatatlanul különleges a blogod címe, a sablonos alapötlethez hozzáadott csavarjaid, Gabe karaktere és a szókincsed. Trailered, azt hiszem, nincs, de ne is legyen, szerintem hülyeség. Ennyi ötletesség épp elég szerintem egyszerre. (5/5)
A tartalom összesen: 75/47
Köszönöm a kritikát! Igyekezni fogok változtatni, és megfogadni a tanácsaidat!
VálaszTörlésÉn köszönöm a bizalmat, és további sok sikert! :)
Törlés