Nessa-kritika #8 - Writer Girl: Egyetlen

Ismét itt vagyok egy teljes körű kritikával, amit augusztus 30-án rendeltek, és nem fogynak a várólistás kritikák, ha lustulok, úgyhogy aktivizáltam magamat. :) Legyen úgy!

Egyetlen

A kinézet
1. A fejléc. A "felhős" megoldást hivatott követni (nem tudok rá jobb megfogalmazást; arra gondolok, mint ami ezen a blogon is van; hogy a fejléc szélei összefolynak a háttérrel), de sikertelenül, ugyanis a külső színe nem egyezik meg a blog hátterének színével. Ez nagy kár, mert amúgy csodás lenne az összhatása. A háttere páratlanul gyönyörű, pazarok a képek, amikből összeáll. Annak ellenére, hogy a két Selena nincs tökéletesen körbevágva, nagyon szépen illeszkednek a környezetükbe; elismerésem. A cím már nem nyerte el ennyire a tetszésemet: túl kicsi, azonkívül a fekete szín abszolút elüt a többitől - én valami olyasmi színt javasolnék neki, mint amiben a háttérben látható képek is pompáznak. Visszatérve Selenára: a színei egyáltalán nem illenek az összképbe; a szemből látható képen például szinte már sárga a bőre, és ez sem a fejlécen, sem a design többi részén nem található meg máshol. Kicsit halványítani kéne rajta, vagy legalább valami színes szűrőt tenni rá, amitől picit jobban beleolvad a környezetébe. (6/2)
2. A háttér. Ha rám hallgatsz, sürgősen átállítod ugyanolyan színűre, mint amilyen a fejléc széle, mert így nem illenek össze. Az viszont szuper, hogy egyszínű - a fejléc fényűzése mellé csak rossz döntés lehetne egy csicsás háttérkép -, és ezt az árnyalatot se sokat láttam blogokon, szóval különleges is. (2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Azzal teljesen egyetértek, hogy a modulsáv átlátszó legyen, na de a bejegyzések háttere már más tészta. Ha azt akartad, hogy a fejléc egyik színével egyezzen meg (kb. azzal, mint amilyen a fák törzse az egyik háttérelemen), akkor túl sötét lett, és emiatt elüt az összhatástól. Állítsd valamivel világosabbra, és szuper lesz. (2/1)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Összességében minden betűszínnel ki vagyok békülve, csak ismét hangsúlyozom, hogy állítsd világosabbra a bejegyzéssávot, mert ezen a sötét árnyalaton nehéz olvasni a fekete betűket. A betűtípusokkal semmi bajom, ahogy a méretükkel sem. (3/3)
5. Az effektek. A menü effektje tetszik, ahogy a linkeffektek is; a képeffekteket meg nem hiányolom, mert nem mutatnának jól a te blogodon. (5/5)
6. A modulok. A menü színét, ahogy a bejegyzéssáv hátterét is, világosabbra állíthatnád, mert így egyrészről alig látni rajta a fekete betűket, másrészről elütnek a többi színtől.
A "ne lopj"-modulnál nevetnem kellett. Minden blogger kiírja, hogy ezért meg azért ne lopjanak a blogjáról, de legtöbbször amúgy se akarna róla lopni senki semmit, ha meg mégis, akkor nem egy ilyen szösszenet fogja visszatartani tőle. Az meg, hogy még azt is leírtad, "A történet saját kitaláció, könyv elolvasása után találtam ki, így ugyan tartalmaz közös elemeket, de nem koppintás.", pontosan három ellentmondást tartalmaz, szóval nem tüntetted fel magadat túl jó fényben, ha engem kérdezel. Nyugodtan leveheted ezt a modult, semmi értelme.
A huszonöt, megjelenített cserét szerintem lecsökkenthetnéd egy picivel, mert így nagyon hosszúra nyúlik, és elhúzza a modulsávot. Az oldalmegjelenítésekre nincs szükség, elég, ha te tudod a számot, bár ez csak az én véleményem. A feliratkozós modult rakhatnád esetleg a chat fölé, hogy könnyebben elérhető legyen.
A kurzor ocsmány, már bocsánat, de a színe is elüt a blogtól; vedd le. A favicon jó dolog, látszik, hogy foglalkoztál a bloggal, ha még erre is figyeltél. (12/8)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Mind az általad, mind a Perrie által készített könyvborító szép, legalábbis nekem tetszenek, főleg Perrie-é. Feltétlenül egyedi a blogod színvilága, így a fejléc és a háttér. De ezt én így még egy kicsit kevésnek érzem, úgyhogy gondolkodhatnál néhány egyedibb modulnévben... tudom is én, például a feliratkozókat elnevezhetnéd egyetleneknek, a blog címe után, vagy valami ilyesmire gondoltam. (5/4)
8. Az összhatás. Selena bőrének és a címnek a színe is elütnek az egyébként gyönyörű fejléctől, így a blog többi részétől is. A háttér sem olyan színű, amilyennek a fejléc felhősségéhez mérten lennie kéne, valamint a bejegyzéssáv és a menü is túl sötét színűek, de még ezekkel együtt is meglehetősen tetszetős a blogod összhatása, a mindenképp egyedi színvilágról már nem is beszélve. (5/2)

A kinézet összesen: 40/26


A tartalom
1. A cím. Nagyszerűen illik a történethez, de nem kicsit klisés. Emellett viszont egyszavas, könnyen megjegyezhető, és mint mondtam, tényleg nagyszerűen jellemzi a történetet. Hiszen ahogy Isaiah-nak Kenz az egyetlen, úgy Kenznek is Isaiah. (6/4)
2. A fülszöveg. Nem igazán tudom megmondani, hogy mi, de valami biztosan nem tetszik benne. Talán az, hogy kicsit tündérmese-jellegűre van megírva, és a mesék jutnak róla eszembe, amiket sok évvel ezelőtt mondtak nekem. De mutatom a helyesírási és a fogalmazási hibáit, hogy valami konkrétat is írjak: Egy ilyen, rosszul sikeredetült este Isaiah, Mackenzie bátyjának legjobb barátja meglátta a lányt sírni, és bemászott hozzá az ablakon. Így kezdődött meg a nem mindennapi kapcsolatuk, ami nyolc éven át kísérte őket. Mostanra Isaiah hatalmas játékos [erről mindenféle kártyajáték jut eszembe, mikor semmi köze hozzá; nem illik ide ez a szó] lett, Mackenzie azonban még mindig a múltja miatt sérült lány. Ezért Isaiah eltökéli, hogy megmenti a lányt saját félelmeitől, ha közben egy vérszomjas testvérrel is kell is [így jó a szórend] szembenéznie. (5/2)
3. Az oldalak. Az az ötletem támadt, hogy csinálhatnál egy külön oldalt a cseréknek is, és akkor nem a modulsávban foglalnák a helyet. A kritikás oldal egyenlőre elég üres, de addig se baj, hogy van. A galéria rendben, ugyanígy a fejezetek is - utóbbit nehéz elrontani, de akkor is.
Jessicának eddig nem volt túl jelentős a szerepe, mégis szerepel a karaktereket listázó oldalon. Ha a jövőben még lesz jelentősége, akkor oké, de ha csak azért tetted ki, hogy legyen ott valaki, akkor vedd le. (4/3)
4. A prológus. Rögtön megmutatkozik az a rossz szokásod, hogy képekkel pakolod tele a részeket; a prológusban szerencsére még csak egy van, de arra sincs szükség, főleg, hogy hangulatilag a legkevésbé sem passzol ehhez a bevezetőhöz. A szöveg nincs sorkizártra állítva, ami nagyon rendetlen hatást kelt. Felsorakoznak a többi részben is számtalanszor előforduló helyesírási hibáid, amiket később tárgyalok. Az alapötletről inkább a következő pontban írnék, mert ott azt külön pontozom, és nem akarom kétszer leírni ugyanazt. Annyit elárulhatok, hogy nem nyűgözött le. A prológusban - szinte egyedüliként - a lezárás tetszik: tökéletes helyen vetettél véget a bejegyzésnek, el se tudok képzelni jobb megoldást. Rögtön berántja az olvasót. (5/2)
5. A történet. Kezdjük az alapötlettel. Hű, ezt az elején kell kezdenem.
Csak és kizárólag a kritikusi tevékenységem jóvoltából már legalább három olyan bloggal találkoztam, amelynek főhősének az apja maga volt a csupa nagybetűs szemétláda. Mindig is ki nem állhattam ezt a fogást - egyrészt azért, mert az egész férfinemet egy utolsó rohadékok gyülekezetének állítja be, amíg fel nem tűnik a színen a csillogó, tökéletes főhős; másrészt azért, mert ez a három blog (hozzáadódik most már a tiéd is) mind osztották azt a tulajdonságot, hogy semmivel, de semmivel nem volt megmagyarázva, hogy az apa mégis miért egy utolsó pszichopata. Igen, ordít az egészről, hogy csak egy drámai fogás a történet beindítására, hogy mindösszesen annyi értelme van, hogy a főhősnő kellően sérült legyen ahhoz, hogy a főhősön kívül soha senkiben ne bízzon. Mit számít, hogy az a főhős is épp úgy férfi, mint mindenki, akitől a főhősnő az apja miatt undorodik - kit érdekel a logika vagy a következetesség?
Ha esetleg nem lett volna világos, akkor elmondom: azért írok erről ennyit, mert a te történeteddel is ez a helyzet. Pszichopata apa, aki veri a főhősnő egész családját, őt magát meg még erőszakolja is, ráadásul látszólag semmilyen előzménye nincs annak, hogy ilyenné vált. (Mert igen, pszichopaták nem születnek; mindenkit csak azzá tehet valami.) Például amikor Kenz anyja hozzáment, még biztosan nem volt ilyen, vagy ha igen, akkor azt bele kellett volna írni a történetbe, hogy a románcon kívül legyen is benne valami. Aztán ott van még persze a teljesen tökéletes főhős, akibe nem lehet nem beleszeretni, még akkor sem, ha éppenséggel egy nagyon-nagyon sérültnek és zárkózottnak beállított lány vagy, és aki persze mindent feledtet veled, ami miatt addig fejezeteken keresztül rinyáltál.
Nem vagyok elégedett az alapötleteddel. (10/0)
Térjünk át a kivitelezésre, hogy valami megnyugtatóval is szolgáljak. A szerelmet jól jeleníted meg. Isaiah a sablonossága és az egyoldalúsága ellenére is szerethető (sőt, imádható) karakter. Jake is valószerű, hiteles. A történetben viszont Kenz és Isaiah összejövetele óta nem igazán történnek sorsdöntő fordulatok, épp ezért egyhangú és felejthető az egész. Ne félj elengedni a fantáziádat! Történjen már valami váratlan, a fenébe is!
Külalakilag meg katasztrófa az összes bejegyzés: indokolatlan, néhol bekezdésenként közbehányt képek és gifek, illetőleg balra zárt szöveg (az egyik fejezet első fele ráadásul középre van zárva, te jó ég). (10/4)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Leírásokat nem használsz - egyetlen valamirevaló tájleírással sem találkoztam a prológus és a kilenc fejezet alatt, személyleírásból csak annyit, hogy Isaiah-nak milyen színű a haja és a szeme (megjegyzem: egy ember nem csak a szeméből meg a hajából tevődik össze, és nem, az sem elégít ki, hogy mennyire magas vagy épp sportos az alkata). Az érzelmeket viszont illusztráltan, tetszetősen mutatod be, ha nem is a leghihetőbben - a teljesen férfiundorban szenvedő lány egyetlen jajszót sem hallatott a nyolc év alatt, mikor egy pasival kellett aludnia minden nap; hogy a későbbiekről, a csókokról, a tapizásokról már ne is beszéljek. (5/2)
A párbeszédek többnyire valószerűek; főleg a helyesírásukkal van problémám, de az más ponthoz tartozik. (5/4)
A karakterekről. Szerintem a fentiek alapján már összerakhattad, hogy Mackenzie-t egy összecsapott, egyoldalú, logikátlan sablonkarakternek tartom. Nem tudunk meg róla semmit a nevén, a családja összetételén, a legjobb barátnőjének nevén és az Isaiah iránt érzett szerelmén kívül - olvass bele ebbe, ha eddig abban a tévhitben éltél, hogy egy összetett, kidolgozott karakter csupán ennyiből áll (ez nem önreklám, segíteni akarok). Isaiah-val sem sokkal rózsásabb a helyzet: oké, tipikus álompasi meg minden, de róla sem tudunk meg semmit. Nincsenek motivációi, tulajdonságai, jellemvonásai, egyáltalán semmije, ami emberivé tenné. Csak egy üres papírsablon. És ez kár. (5/0)
7. Stílus, fogalmazás. Amellett a könnyed, már-már komolytalan stílus mellett tetted le a voksodat, ami mellett sokan mások - a főhősnő magában beszél, hogy az olvasóból mosolygást válts ki, hasonlók. Belőlem személy szerint nem sikerült, de ez főleg azért van, mert már jó ideje szív nélkül élek. Néha olyan érzésem volt, mintha már túlzásba is vitted volna ezt, de lehet, hogy csak én éreztem így. A fogalmazásod nem rossz, de néha szinte ordít róla, hogy nem olvasod át a legépelt bejegyzést közzététel előtt - állítmány nélküli mondatokkal, értelmetlen, zavaros összetett mondatokkal is találkoztam. Feltétlenül olvass rengeteg regényt, és olvasd át a leírt fejezetet, mielőtt publikálod!
Szóismétlésre egy példa:
Apa mindig nagyon alapos volt. Ha valami pont nem volt tökéletes, nem úgy volt, ahogy ő akarta, ideges lett, és azt senki sem akarta. Fogalmazd át valahogy. Meg lehet oldani kevesebb 'volt'-tal, ígérem. (5/2)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincseddel nincs különösebb problémám, a helyesírásoddal viszont már annál inkább, éppen ezért összegyűjtöttem a hibáidat a prológusból, hogy illusztráljam, mire is gondolok.
Apa pontosan tizenhat perc múlva hazaér, és akkorra az asztalnak készen, megterítve kell hogy állnia.
 - Anya, átmehetek Isaiah-hoz játszani?- kérdezte, nagy bociszemeket meresztve anyára.
 - Nem, most nem, Jake. Mindjárt kész a vacsora. - felelte anya, majd ahogy újra az órára pillantott, láttam, hogy összerezzent.
Az egyetlen, aki szabadon idegesíthetett, az a legjobb barátja, Isaiah volt, aki a szemközti házban lakott.
 - Szóval, Kenz, kell segítség a háziban? - kérdezte a bátyám, a vállával meglökve. Ahogy ránéztem, kihasználta a percnyi figyelmetlenségem, és visszaszerezte a játékát.
 - Nem, nincs semmi házi- mosolyogtam fel rá - Helyesen:
 - Nem, nincs semmi házi - mosolyogtam fel rá.
 - Rendben, gyerekek, menjetek, terítsétek meg az asztalt. Tudjátok, hogyan kell. - kérte anya.
Nos, ez apa elve alapján úgy szólt ez, hogy ,,a gyereket se látni, se hallani nem kellene".
Anyának megjelent a félelem az arcán, és rohangálni kezdett  a házban, hogy letörölje a legkisebb porszemet is, elsöpörje az utolsó tollpihét vagy felverje a párnákat a kanapén.
Néha, mikor apának jó kedve volt, megölelt és megpuszilt.
Jake a szemével üzente felém, hogy rendesen viselkedjek, és az asztal alatt megfogta a kezem.
 - Helló, gyerekek. - köszönt mély hangján.
 - Szia, apa. - köszöntünk a bátyámmal egyszerre.
 - Szóval, mit csináltatok ma? - kérdezte apa, de közben rajtam legeltette a szemét.
 - Minden rendben ment. Megpróbáltam bejutni a suli hokicsapatába. - felelte Jake idegesen.
 - És veled mi a helyzet, Mackenzie? - kérdezte most tőlem.
 - Minden rendben volt. - feleltem halkan.
 - Beszélj hangosan, ha én kérdezlek! - dörrent rám.
 - Mackenzie, te idétlen liba. - kiabálta, és a sarokba állított.
 - Tűnj a pokolba, te kölyök. Meg kell tanulnia, hogy jobban figyeljen. - üvöltötte apám, s Jake-et a földre lökte. Engem pofon vágott, majd Jake-hez fordult és a lábába rúgott. - Nehogy még egyszer az utamba állj, te senkiházi.
 - Annyira sajnálom. - zokogtam a vállába.
 - Semmi baj, Kenz, nem a te hibád. - suttogta Jake a hajamba. Pedig ez mind az én hibám volt, és most miattam apa megütötte Jake-et és valószínűleg anyát is meg fogja verni. - Gyere, menjünk fel. - szólt a bátyám. Segítettem neki felbicegni, majd még egyszer megöleltem, és a szobámba lépve ráfordítottam a kulcsot a zárra.
Isaiah, Jake legjobb barátja volt, és talán a leghelyesebb srác, akit valaha láttam. Magas volt, sportos, fekete hajjal és a leggyönyörűbb fekete szempárral, ami létezett.
 - Mit csinálsz itt? - sziszegtem neki. - Azonnal el kell menned.
Ismét eszembe jutott, ahogy apa megrúgta, és még keservesebben bőgtem.
 - Mit csinálsz te itt? - suttogtam neki, mikor kissé megnyugodtam. - Ha apa meglát itt, megöl mindkettőnket.
 - Láttam, hogy sírsz. - vonta meg a vállát, és szomorúan nézett rám.
Egy elnyűtt melegítőalsó volt rajta, egy régi pólóval. Valószínűleg ez volt a pizsamája.
 - Minden rendben lesz, Angyal. - simította végig az arcom.
Először megijedtem, de aztán eszembe jutott, ahogy Isaiah bemászott hozzám, és megnyugodtam.
Úgy tűnik, elaludtunk.
 - Ma nem megyek suliba, anya. - motyogta álmában.
Döbbenten meredt rám, majd neki is beugrott minden, és lesütötte a szemét.
 - Bocsi, Angyal, nem akartam elaludni. - motyogta zavartamn.
 - Menj, mielőtt apa elindul.! - suttogtam neki. Bólintott, majd az ablakhoz lépett és elkezdett kimászni. - Hé. - suttogtam neki, mikor leért. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Mint mondtam, sem Kenz apjának a milyensége, sem Kenz ennek ellenére is túlságosan nyitott jelleme nem hiteles, ezekkel feltétlenül kezdj valamit, adj az apának háttértörténetet, csinálj a főhősnőnek egy kis jellemfejlődést és előrehaladást, mielőtt seperc alatt a főhős karjaiba veti magát.
A történetvezetésedre egy szavam sem lehet, minden fejezetet a lehető legérdekesebben zársz le, azonkívül nem sietsz el lényeges dolgokat és nem részletezel lényegteleneket. (5/2)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A blogod sajnos tartalmilag nem büszkélkedik túl sok egyediséggel, egyedül talán azt tudom díjazni, hogy a hibáid ellenére is helyesebben írsz, mint sokan mások. A trailerekhez nem értek, de a tiédet leginkább olyan elmegy-kategóriába tudnám sorolni (ami tőlem már dicséretnek számít). (5/2)

A tartalom összesen: 70/30