2018. június 26., kedd

Nessa-kritika #20 - Iodine: Királyok és királynők

A másik blogomon pont az előző kritikám volt az ötvenedik; itt kereken a huszadik kritikám sorait gépelem. A harmadik blogomon írt kritikáimat is beleszámítva tehát ez a 86. elkészült és közzétett kritikám! Jó, volt rá több, mint három évem összeírni ennyit, de ez nekem akkor is hatalmas szám; sosem gondoltam volna! :D
Iodine február 26-án rendelte ezt a teljes körű kritikát, és én vállaltam el a megírását. Amivel Iodine több okból is nagyon rosszul járt, ugyanis így a tőlem megszokott gyorsaságnak hála hónapokat várakozhatott a rendelésére. De mentségemre legyen mondva, hogy ez még a rekordgyorsaságom; ahhoz képest, hogy féléves késésben is voltam már kritikarendelés elkészítésével, ahhoz képest ez a négyhónapos még egész jó teljesítmény! xD
Na, de megint túl sokat locsogok céltalanul ahelyett, hogy végre belevágnék a kritikába.


http://kecsam.blogspot.com/

A kinézet
Első benyomás. Bevallom, először kicsit megijedtem, hogy sehol semmi biztos pont - blogarchívum, fülszöveg, fejezetek külön oldalon való felsorolása és belinkelgetése, infóbox -, és hogy mégis mit fogok én itt kezdeni (mániám, hogy átlássam a nagy egészt, ezért veszek el blogarchívum nélkül, ami minden közzétett bejegyzést megmutat). Aztán valami csoda folytán rájöttem, hogy a bal modulsáv első eleme egy link egy oldalra, ami minden hiányérzetemet kitöltötte.
Az egész, sakkos alapkoncepció és a fejléc és a különböző csicsák hiánya együttesen is egy egyedi blog benyomását keltették bennem, amiért le a kalappal! Mindig is csak díjazni tudtam az olyan blogokat, amik nem a kinézetre helyezték a hangsúlyt. Ezzel ugyanis nem lehet vádolni a te letisztult, de semmi kívánnivalót nem hagyó designodat. Azonnal kíváncsivá tettél tehát, hogy mi rejtőzhet a kinézet mögött.
Hátterek. A vörös szőnyegmintás (vagy minek nevezzem) külső háttér amellett, hogy passzol a blog tartalmának hangulatához, még harmonizál is a fekete főháttérrel.
Betűk. A modul- és bejegyzéssáv szövegének betűi az én ízlésemnek kicsit nagyok, de semmiféle atrocitást nem követsz el, ha így hagyod őket. A betűszínek - a sárgára és a türkizre gondolok - kezdetben kicsit zavartak, de aztán rájöttem, hogy nem tudok elképzelni helyettük más színjelölteket, úgyhogy egy szó, mint száz, a betűid ezekből a szempontokból teljesen rendben vannak. Az már más kérdés, hogy az egyik bejegyzés talpas (pl. a My Sweet King), a másik talpatlan betűtípussal van, ráadásul a bejegyzések betűtípusa nem ismeri fel az ő és az ű betűt, ami hosszas olvasás után kezd kifejezetten zavaró lenni. Rendezettebb lehetne az összhatás, ha mindegyik bejegyzés és oldal ugyanolyan betűkkel lenne szedve. Arról nem beszélve, hogy történetekről szóló oldalon szinte soronként is váltogatod a betűméreteket és -típusokat. Ha rám hallgatsz, mindent átállítasz ugyanarra a betűtípusra.
Effektek. Nekem tökéletesen elegendőek a színváltós-aláhúzós linkeffektek, és nem hiányolom különösebben a képeffekteket.
Modulok. Rögtön meg is ragadnám az alkalmat, hogy kalapot emeljek az ötletességedért a képre helyezett linkért, ami a "mindenes" oldalra mutat! Szerintem még egy blogon sem láttam ezt a megoldást, de nagyon praktikus és menő!
Az is bejön, hogy nem nyújtottad el a modulsávokat mindenféle fölösleges és elhagyható elemmel, mint sokan. Igaz, egy feliratkozási lehetőséget, illetve egy infóboxot vagy egy üdvözlet-modult mindenképpen hiányolok, de alapvető problémáim a már meglévő modulokkal nincsenek - tetszenek a történetek fejezeteinek elkülönített linkgyűjteményei is. A sakkfigurát ábrázoló favicon nem meglepő módon szintén nagyon bejön.
De ha megfogadod a tanácsom, tényleg kipakolsz valamit a modulsávba, amiben tájékoztatod a blogodra tévedőt, hogy mégis milyen jellegű, témájú blogon jár éppen. Jelen állás szerint ugyanis, ha valaki épp nem ássa bele magát annyira a dolgokba, hogy felfedezze a képre helyezett linket és így a történetek leírásait, szereplőit és fülszövegeit tartalmazó oldalt, az azt sem fogja tudni, hogy blogmagazinon jár-e vagy novellagyűjteményre tévedt. Érted a problémámat. Az pedig egyértelmű, hogy kéne rendszeres olvasók-modul. (Már csak azért is, hogy fel tudjak iratkozni!)
Oldalak. Megint valami, amiért jár neked a vállveregetés. Még sosem láttam blogon azt a megoldást, hogy a történeteket egyetlen oldalon sorolják fel, a fülszövegeikkel és a szereplőik képeivel együtt. Ha valaha indítanék még blogregényeket és novellákat csokorba fogó blogot, szerintem ezt a technikát fogom alkalmazni, mert nagyon elnyerte a tetszésemet! Az is egy zseniális ötlet, hogy sakkfigurákkal reprezentálod, hogy mennyire fordul elő az adott történetben erotika. Nem tudom, honnan támadnak ilyen ötleteid, de csak így tovább!
A fülszövegeket később az egyik tartalmi pontban külön tárgyalom, úgyhogy ennek az oldalnak a kapcsán csak a szereplőképekre térnék ki. Jó ötlet volt zárójelben odaírni a karakterek neve mellé a "modelljük" nevét, de a különféle képek jelen állás szerint nagyon rendezetlen benyomást keltenek. Szerintem próbálj meg az egységességre törekedni. Például vagy mindenkiről gifet tegyél be, vagy senkiről. Vagy mindegyik kép legyen fekete-fehér és keretes, vagy egyik sem. Vagy mindenkiről két képet szúrj be, vagy senkiről. És, ahogy azt a betűk kapcsán is írtam: legyenek már egységesek a betűid!
Bejegyzéselrendezés. A címkézésnek semmi értelmét és létjogosultságát nem látom. Akármelyik linkre kattintok, egy szövegdoboz jelzi a lap tetején, hogy az ilyen meg olyan címkéjű bejegyzést látom éppen. Hogyha egy mindenes blogon lennék, ahol a bloggerina felcímkézi a százkettő darab versét és a nyolcvannégy darab novelláját "vers" és "novella" címszavakkal, akkor azt mondanám, oké. De így, hogy minden linked egyetlen bejegyzésre mutat, mégis mindegyik bejegyzésnek van egy külön címkéje... Engem kifejezetten zavar, de lehet, csak engem.
Tetszik, hogy csak egy bejegyzés jelenítődik meg a főoldalon, a címnél is nagyobb betűméretű dátumfejléc viszont már annál kevésbé. Nem tudom, nekem valamiért arányosabbnak tűnne, ha a cím nagyobb volna a dátumnál.
Összhatás. Első ránézésre semmi komolyabb probléma nincs a blogod kinézetével, de tüzetesebb vizsgálat után kiviláglik, hogy vannak apróbb hibák, amiket seperc alatt ki is javíthatsz. Mindent összevetve viszont pazar munkát végeztél!

A tartalom
Alapötletek. Kezdeném mondjuk azzal, hogy valamiért mindig is a gyengéim voltak az ilyen novellás-blogregényes blogok; ha másért nem, hát azért, mert ilyenből azért mégiscsak kevesebb van - amennyire az én szűklátókörű személyem ezt meg tudja állapítani -, mint kritikás vagy épp egytörténetes blogból.
De ha maguknak a történeteknek az alapötleteit nézem, akkor is tömény egyediségre akadok. Oké, a nagy részük bizonyos mértékig fanfiction, de ez a fogalom önmagában még nem hordozza magában az "elcsépelt" jelzőt. Pláne, hogy Brian Molkóról, Jonathan Rhys Meyersről, Josh Homméről, Rachelle Lefevre-ről, Sean Beanről, Vincent Casselről, Monica Belucciról, Annet Mahendruról és Viggo Mortensenről azért mégiscsak kevesebben írnak fanfictiont, mint, tudom is én, mondjuk Harry Stylesról. De ezen túlmenően is lehengerlően eredeti mindegyik történeted alapötlete. Oké, tartalmaznak halványan ismerős elemeket - nős férfi és tinédzser lány kapcsolata; elkártyázott nő és maffiavezér sztorija; satöbbi -, de már az is szokatlanul újszerű nekem, hogy nem egy abszolút agyonhasznált és minden sarkon olvasható sztorin kell átrágnom magam. Szóval minden elismerésem! (És mielőtt elszontyolodnál, amiért tartalmaz sablonos elemeket néhány történeted alapötlete, hozzátenném, hogy a kivitelezésük jórészt annyira zseniális, hogy nekem eszembe sem jutott fájlalni a fejemet olvasás közben. Sőt! A két blogregényedbe konkrétan beleszerettem első látásra. Nem vicc.)
     Címek. Magának a blognak a címe amellett, hogy passzol az egész blogot átható sakk-koncepcióhoz, egyedi is. A többtörténetes blogokhoz mindig nehéz olyan címet találni, ami mindegyiket lefedi, de neked e tekintetben sem sikerült mellényúlnod; szerintem abszolút passzol a blogod hangulatához ez a cím.
Az egyes történetek címeit elnézve viszont már akad kivetnivalóm (végre valami, amibe beleköthetek, éljen!) A legelső és legszembetűnőbb talán az, hogy mind angol. Sokat hangoztatott szívhelyfájdalmam, hogy a magyarok valamiért kényszeresen angolul írnak le mindent, amit csak tudnak, mert az, azt hiszem, menőnek számít bizonyos körökben némelyek szerint. Ez hatványozottan igaz a bloggerinákra - tíz magyar blogból talán egynek van magyar címe, és mint azt a mellékelt ábra is jól mutatja, még az az egy magyar című sem jutott ennél tovább: a blogon futó történeteknek már angol címeket adott. Értem én, hogy a történetek angol nyelvterületen játszódnak, de ennyi erővel minden blognak kötelező jelleggel angol címmel kéne operálnia, sőt, angolul kéne íródnia. A magyar nyelvművelés szempontjából viszont ez nem volna túl üdvös, úgyhogy, ha kicsit is adsz a véleményemre, legalább fontold meg, hogy a legközelebbi történeteidnek már magyar címet adsz. Vagy, ha nem is magyart, mert az milyen snassz már, akkor akármilyen más nyelvűt. Még az is jobb egy fokkal, mint az elcsépelt angolság. (És félreértés ne essék, mindenestül imádom az angol nyelvet, csak azt nem, amikor a magyarok csapjából is csak az folyik.)
Egy ideig úgy éreztem, a My Sweet Kingnél találóbb cím volna a My Sweet Prince, de végső soron ezzel sincs semmi bajom. Kivéve, hogy nem passzol ez a romantikus cím egy olyan történethez, aminek az erőszak romanticizálása adja a gerincét. De erről majd később bőven fogom osztani a nemlétező eszemet, türelem.
A Misfit Love és a One Week viszont elképesztően találó; jobb címeket álmodni sem lehetne ezeknek a történeteknek szerintem.
     Fülszövegek. Ha azt az egy mondatot a My Sweet King fülszövegének veszem, akkor tökéletesen meg vagyok elégedve vele: összefoglalja a történet alapkoncepcióját, hibátlan a helyesírása, figyelemfelkeltő is; nagyon frankó.
A Misfit Love fülszövegével sincs tartalmi problémám, a külcsínnel viszont már annál inkább. Ilyesmikre gondolok:
A 17 tizenhét [ilyen kicsi számot folyószövegben nem írunk számmal] éves Amy egy rosszul sikerült iskolai buliból hazafelé tartva találkozik [szóközfelesleg]plátói szerelmével, a nála jóval idősebb, nős Joshuával. A férfi részegen belemegy ebbe-[szóközfelesleg]abba, de amit ő csak egy egyéjszakás kalandnak gondol, az Amy számára maga a szerelem....
Hasonlóan érzek a One Week tartalmilag szintén tökéletes, figyelemfelkeltő és egyedi fülszövegével, amibe úgyszintén becsúszott egy-két apróbb hiba:
Dr. Kate Bonny-t elkártyázza a barátja, így egy hétre a kétes hírű orosz üzletember, [szóközfelesleg]Alec Trenerov tulajdonává válik. Ez így akár egy szoftpornó bevezetője is lehetne, de ez nem az.
     Prológusok. Prológusról nyilván csak a Misfit Love és a One Week esetén beszélhetünk, legalábbis én annak veszem a "Brandy és Joshua" és a "Nastya és Alec" című részeket. Mindkettő lenyűgözött - amellett, hogy tökéletes előfutárai a történetnek, még ebbe is újítást vittél, ugyanis nem a megszokott módon, a főszállal konferáltad fel az első fejezeteket, hanem egy fontos előzménnyel - Brandyvel és Nastyával. Mondanom sem kell, hogy mindkettő letehetetlen olvasmány volt, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet, de különösen Alec és Nastya tragédiája fogott meg. Mindkettőért a szívem szakadt volna meg, ha még lenne, de érted, mire gondolok. Nastya és az összeomlott álmai a jövőjéről, és persze Alec, a reménytelen szerelmével... Mindkettővel túlságosan tudok azonosulni, és olyan csodálatosan megrendítően írtad meg, hogy ezt szerintem minden olvasód elmondhatja magáról.
Kivitelezés. Nos, ahogy ez lenni szokott, úgy ez az alpont már kicsit bonyolultabb, mint az alapötlet ecsetelgetése. Ha nagyon leegyszerűsítem, végeredményben arról van szó, hogy a Misfit Love-ot és a One Weeket imádom, a My Sweet King viszont kifejezetten taszít. És nem, nem azért, amire gondolsz - sem a homoszexuális tartalom nem zavar, sem úgy általában a szexjelenetek (elvégre, ha utóbbi zavarna, akkor a Misfit Love-ot sem imádnám) -, hanem kizárólag a romanticizált erőszak miatt, ami az egész történet gerincét adja. Tudom, kényes téma, és nem is vagyok elég hozzáértő, hogy szakszerűen megfogalmazzam, de azért teszek rá egy próbát, és jobb túlesni rajta, hogy utána a pozitívumokkal és a kevésbé erős negatívumokkal folytathassam a sort.
A nemi erőszak romanticizálása még bestsellerekben is előfordul (lásd: Ötven Árnyalat-trilógia), és ez látszólag senkit nem zavar, mert zabálják, mint a cukrot, úgyhogy joggal tiltakozhatnál, hogy nem írtál te semmi olyat, ami a leggyorsabban fogyó könyvekben ne lenne jelen. De az, hogy Brian konkrétan megerőszakolja Jonathant (ahogy te fogalmazol, "Jó negyed órának kellett eltelnie ahhoz, hogy a hagyd abbából eljussanak a csináld mégig, és Jonathan torkát végre kéjes nyöszörgés hagyja el.", és ennek ellenére a férfi nem menekül előle, sőt; meg az, hogy Brian a későbbiekben még le is itatja, hogy eltüntesse Jonathan "gátlásait" az útból, és "szeretkezhessenek", és hogy mindezt a romantika netovábbjának állítod be (elvégre a történet "happy enddel" zárul, és Jonathan meg Brian együtt maradnak), rettenetesen ijesztő. És nem, nem azért, mert prűd lennék. Hanem azért, mert a következő sorokat nem én találom ki, hanem a Büntető Törvénykönyvből idézem:
196. § (1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
197. § (2) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.
Remélem, érted, miért nem tudok fangörcsölni, hogy Brian milyen édes, és hogy mennyire szereti Jonathant. És erre mondhatnád, hogy csak túlreagálom, elvégre ez csupán fikció, de gondolj bele: ha téged kefélnénk véresre, miközben fennhangon tiltakozol, akkor is csak legyintenél rá, hogy ez semmi, ez csak fikció? (Ha gondolod, itt olvashatsz erről a témáról bővebben és sokkal szakszerűbben megfogalmazva.)
Na szóval, most, hogy ezen a feketelevesen túl vagyunk, térjünk rá a két imádottamra, a Misfit Love-ra és a One Weekre, meg persze említés szintjén még biztosan a My Sweet Kingre is.
     Leírások. Tájleírásokra a blogod témáját tekintve - bevallom, ilyen szempontból előítéletes vagyok, gondolom - nem igazán számítottam, és nem is csalódtam. Nyilván hülyének nézel, hogy leírásokat hiányolok, de hidd el, sokkal életszagúbbá válna mindegyik történeted, ha időről időre leírnál valamit a helyszínről, és nem csak annyit, hogy Alec háza nagyobb volt, mint Kirillé. Ugyanez igaz a személyleírásokra is, amikkel viszont szerencsére nem bánsz szűkmarkúan. Sokszor említed, hogy Jonathannak milyen teltek az ajkai, és hogy Josh milyen istenien szexi, és kivételesen még azt is megtudjuk, Amy és Kate hogy néznek ki. (Azért mondom írom, hogy kivételesen, mert nem egy olyan blogot olvastam már, ahol ez valamiért elmaradt, és csak a fejlécről visszavicsorító modellről lehetett megállapítani, hogy a főhősnőnek egyáltalán hogyan kéne kinéznie.)
Az erotikus vonatkozások miatt értelemszerűen a szexleírások is helyet kapnak, és azok azért vannak bőven, elsősorban a Misfit Love-ban, de a My Sweet Kingben is. És ezekkel nagyon sokan mellé tudnak nyúlni, de a te szexleírásaid egyenesen fenomenálisak! Nagyon profin és mégis ízlésesen tudod megírni ezeket a jeleneteket; nagyon irigyellek, és le a kalappal, csak így tovább!
     Párbeszédek. A legszembetűnőbb dolog velük kapcsolatban talán az, hogy hol tökéletes a helyesírásuk, hol tele van hibákkal. Nem tudom, hogy arról van-e szó, hogy néha pont beletrafálsz a helyesírásukba, vagy pedig néha figyelmetlen vagy, és azért baltázod el. De erről majd később a helyesírás kapcsán. Tartalmilag semmi gondom a párbeszédeiddel.
     Karakterek. Briant egy antipatikus erőszaktevőként, Jonathant pedig egy szelet húsként ábrázolod, de ezt már tárgyaltam, úgyhogy térjünk át inkább azokra a karakterekre, akiket nemhogy kedvelek, de egyenesen a szívemhez nőttek volna, ha lenne még olyanom.
Kezdeném is azzal, mennyire becsülöm benned, hogy te még a mellékszereplőket is kidolgozod, ellentétben azokkal, akiknek még a főszereplői is egysíkúak és kidolgozatlanok. Victoria, Maxi, Jasmine, és még sorolhatnám az összes mellékszereplőt... És akkor még nem is beszéltem a főszereplőkről! Amy egy hihetetlenül szimpatikus karakter; olyan ember, akivel teljesen tudok azonosulni, és emiatt - is - csak úgy faltam a sorokat. (De tényleg, pénteken kezdtem az olvasást (ezt úgy képzeld el, hogy jó szokásomhoz híven el vagyok havazva mindennel, ezért minden nap alig volt időm haladni), és olyan iszonyatosan rövidnek éreztem másnap és harmadnap a fejezeteket, mert valamiért elképesztően gyorsan elfogytak, vasárnap délután már kivégeztem mindet. Egyszóval beleszerettem a történeteidbe, és alig várom a folytatást.) Joshua annak ellenére, hogy Amy csak fokozatosan tud meg róla dolgokat, és emiatt az olvasó számára is egy rejtély sokáig a múltja, a kezdetektől ugyanolyan szerethető, mint Amy, úgyhogy valamit nagyon jól csinálsz.
Ugyanez érvényes a One Weekre. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy Kirill vagy Alec a kidolgozottabb karakter, pedig előbbi mellék-, utóbbi pedig főszereplő! Zseni vagy. Kate-ről szerintem még derülhetnének ki dolgok, de ő is egy kedvelhető, azonosulható szereplő. Alig várom, hogy Magdalenát is kidolgozd, és még egy kicsit Nikolaj karakterét is elmélyíthetnéd, de már így is tökéletes munkát végeztél mindenkivel. Tudom, sokszor mondogatom ezt, de minden elismerésem a tiéd!
     Stílus. Nagyjából annyit tudok róla mondani, hogy imádom. Mindegyik történetedről elmondható, hogy kellő mértékű humort is vittél bele, ezenkívül a stílusod alapvetően is egy könnyed, mégis igényes olvasmányt garantál. Nagyon irigyellek!
     Fogalmazás. Na, ezen a téren végre van mibe belekötnöm. Rettenetesen, de tényleg, elképesztően sokszor írsz három pontot (néha négyet is, ami már alapból helytelen), és az esetek kilencven százalékában indokolatlanul. Ugyanez a helyzet a "?!"-lel és az idézőjelekkel is. Azonkívül mindhárom történetedet végigkíséri a rövidítések használata, például "kb.", "max.", "ok" és az ehhez hasonlók. Gyakran számmal írsz olyasmiket, amiket folyószövegben betűvel kéne (pl. "Maxi 100%-ban száz százalékban lefoglalta az apját"). Sokszor a legzavaróbbak a zárójeles megjegyzéseid. Olvastál már te regényben olyat, hogy a szerző zárójelesen szúrta be a mondatok közepére a cselekmény egyes elemeit? Nem véletlenül. Rettenetesen esetlenek tudnak lenni. Semmiképpen ne írj zárójelbe semmit! Írd külön mondatba, vagy gondolatjelekkel szúrd közbe; semmiképp ne zárójelezz!
Ezektől eltekintve viszont nagyszerűen fogalmazol; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy fel sem tűnt, és már egész történeteket olvastam végig, és még olvastam volna sokkal tovább is nagyon szívesen.
     Szókincs. Egy rossz szavam sem lehet; a nagyszerű fogalmazásodat a választékos szókincsed is lehetővé teszi.
     Helyesírás. Tudnod kell, hogy olyan szempontból - is - felüdülés olvasni a soraidat, hogy fényévekkel helyesebben írsz, mint általában a bloggerek. De azért nálad is előfordulnak gyakori hibák, és nem kevésbé fejfájdítóak is. Például kényszeresen elfelejtesz szóközt tenni, vagy épp kettőt teszel. Az indokolatlanul halmozott pontokat már említettem. A párbeszédeid helyesírása néha borzalmas. Párszor elfelejtesz vesszőt tenni tagmondatok határánál. Ahogy a bloggerek többsége, úgy te sem vágod a különbséget az "egyenlőre" és az "egyelőre" között, ezért helytelenül felcseréled őket. Egyszer "Dasvidaniyát" írtál "Do svidaniya" helyett. (Igen, kiejteni a-val kell, de írni o-val.) Ezeken kívül a legfejfájdítóbbakat kigyűjtöttem a Misfit Love és a One Week fejezeteiből. (Ez a lista tehát csak a teljesség igénye nélkül gyűjt ki párat a hibáid közül.)
Misfit Love:
"Megpróbált minnél jobban bebújni a takaró alá"
"Josh még arra sem vette a fáradtságot"
"dúdolászni dudorászni kezdett magában"
"keményen torkollta le a férfit"
"Megint némaságba búrkolózott burkolózott"
"Jobb híjján híján"
"a végzet mezitlábas mezítlábas asszonya"
"mert minnél hamarabb"
One Week:
"Nem szentelt több figyelmet a nőre nőnek"
"hogyan keveredett ez mellé emellé a gazfickó mellé"
"guggolt le elé Jonathan"
"billiárddal"
"Mindent el akar venni amit egy nőtől ellehet el lehet..."
"Magdalena és Julia már vajas croissantot eszegetett"
"elvett az asztalról egy croissantot."
"guggolt le hozzá"
"lejjebb kalandozott a kezeivel"
És, hogy legalább félig normális terjedelmű és tartalmas legyen ez a kritika, a legújabb One Week-fejezetből az összes hibát kigyűjtöttem, amit találtam. Ha valahol nem érthetőek az összevissza jelöléseim, kommentben nyugodtan kérdezz!
 - Hé...! Alec![szóközhiány]- támolygott ki Kirill a szobájából. Jóformán félmeztelen volt, csak egy fekete pizsamanadrágot és egy lazán bekötött fekete köntöst volt rajta viselt [így  nincs szóismétlés].[szóközhiány]- Látom, meghozták a zongorát... Elég korán! Még csak kilenc óra!
 - Magam is meglepődtem...
 - És muszáj volt azonnal kipróbálni, igaz?!
 - Persze.
Kirill a konyhába sétált, hogy aztán egy marcipángolyót pakoljon a zongora tetejére, Alec orra elé.
 - Tessék, Mozart...
 - Megbocsáss, de ez Chopin...
 - Tökmindegy. Elég elmebeteg...
 - Mint te...
[szóközhiány]- motyogta maga elé mosolyogva Alec, majd az utolsó taktus után lecsukta a fekete hangszert. - Jó reggelt! Rosszul festesz....
 - Nem aludtam valami sokat....
Végszóra megjelent két szöszke, miniszoknyás lány is a nappaliban.
 - És ők sem.... Lányok, most már mennetek kell.... Menjetek...! Kifelé!
 - De hogyan?!
 - A két lábatokon.... A bejáratnál vár benneteket egy kocsi... Egy fekete. Többet nem mondok, nem bonyolítom...
 - Kik voltak ezek?!
 - Lányok, Alec... Micsoda hülye kérdés ez? Jöttek az esti szállítmánnyal.... De ha ez vigasztal, nem csináltunk semmit. Szinte... Szűzek Szüzek, így többet érnek...
 - Eléggé... De nem tehetsz róla....
 - Igen. Már délben elkezdjük...
 - Szuper. Azért azt gondolnám, az esküvőd napján kicsit vidámabb dalt játszol.. .- ... - gyújtott rá Kirill.

 - Nem értelek, szépségem, sajnálom... Ki a fene jön?![szóközhiány]- húzta félre a függönyt a férfi, mert érkezett egy ezüst színű ezüstszínű Audi. Az emberei persze azonnal ott teremtek, a látogató mégis bebocsájtást nyert.
 - Lerobbant a kocsim...
[szóközhiány]- sétált be közéjük méltóságteljesen Jakow. Le sem tudta volna tagadni a fiát, pont olyan nagy orra, markáns arcéle és szúrós kék szeme volt, mint neki. - Alec, ezt neked hoztam.[szóközhiány]- nyúlt a zsebébe, majd átnyújtotta Alec-nek a dobozkáját.[szóközhiány]- Speciálisan neked....
 - És ki ez a gyönyörűség?!
[szóközhiány]- vette észre Magdalenát. - Ki vagy, kicsikém?[szóközhiány]- simította végig lassan a nő arcát, választ természetesen nem kapott.
 - Süketnéma...
[szóközhiány]- felelt helyette Alec.
 - Tényleg?! Milyen kár... És Kirill-
[szóközfelesleg]hez tartozik? Mert akkor családban marad és már viszem is magammal...
Kirill dühösen elfintorodott, de mire bármit mondhatott volna, Alec ismét megszólalt.
 - Jó ízlésre vall... Akkor nem nyúlok hozzá, nem rontom el a napodat... Most el kell mennem, még elég sok dolgom van, csak a dobozodat akartam beadni... A vacsorán találkozunk.... 

Kirill a függöny mögül figyelte, ahogy távozik az udvarból.
 - Hogy a pokolba került ide?! Te tudtad, hogy jön?!
[szóközhiány]- fordult Alec felé kérdő tekintettel.
Ez képes lett volna elvinni a csajomat!. D, de te megmentetted. Köszönöm!
 - Ugyan....
 - Magdalena.... Menj, segíts Kate-nek!
[szóközhiány]- tátogta el a nőnek legalább háromszor, mire Magdalena megértette, hogy mit is akar, és végre elindult.[szóközhiány]- Mi van a dobozban?
 - Kipróbálhatom?!
 - Inkább ne!
[szóközfelesleg]Lehet, hogy megölne...
 - Megölne?! Engem?!
[szóközhiány]- A férfi felnevetett, majd megpaskolta Alec vállát és visszaindult a szobájába.
 - Ezt hagyd abba! Kurvára szétmegy tőle a fejem![szóközhiány]- jelent meg ismét Kirill, hogy ezt az
  információt megossza, így alig fél perc után csend borult a házra.

A sötét hajú nő három kopogás után lépett be hozzá, bár azt nyilván nem hallotta, hogy Kate beengedte-[szóközfelesleg]e, vagy sem.... Félénk mosollyal ült le az ágy szélére, és onnan figyelte, hogy hogyan készülődik a menyasszony.
 - Hol van Julia?[szóközhiány]- nNa, nem mintha hiányolta volna a szobájából, csak furcsállotta, hogy nincs Magdalenával.
 - Maradj itt.! Megpróbálom kideríteni...
Alec a szobájában volt, Kirill a fürdőszobájában volt [szóismétlés], mindössze Nikolajt találta a tágas helyiségben, de ő is menni készült, már ott volt a cigarettásdoboz a kezében.
 - Hello....
[szóközhiány]- köszönt neki bátortalanul, mire a férfi rámosolygott.
 - Királynővé?!
 - Fogalmam sincs, hogy hol van.... Ma még nem is láttam. Magdalena?
 - Kirill.... !- kopogott Nikolaj a nyitott fürdőszobaajtón, formaságból. Kirill a hajával vacakolt, ami sehogy sem akart úgy állni, hogy takarja a zúzódást a homlokán.
 - Niko! Gyere csak, mutatok valamit!
[szóközhiány]- kapta elő a mobilját, majd némi gombnyomogatás után a férfi orra alá nyomta.[szóközhiány]- Mit szólsz?!
Egy mesterlövész puska mesterlövészpuska volt a képen.
Fejlövés 150 százötven méter, álló célpont 400 négyszáz méter... Csodaszép.... Még sosem lőttem ilyennel, már alig várom, hogy kipróbálhassam.
Kirill kilépett a fürdőből, majd a szobájába indult, és intett Nikolajnak, hogy kövesse.
 - Mert tudom, hogy imádni fogod....
     Hitelesség.
Gyakran fordul elő velem, hogy ennél a pontnál kisebb regényt kell gépelnem a különféle bakikról és logikai bukfencekről. A te esetedben mindössze a One Weekkel kapcsolatosan fedeztem fel ezekhez hasonlókat, és azok is olyan nevetséges apróságok, hogy szinte szégyellem magam, amiért egyáltalán felhozom, de tényleg olyan tökéletes mindegyik történet, hogy a legkisebb hibába is bele kell kötnöm, ha kifogásolni akarok valamit. Mindössze annyi a problémám, hogy a karakterképeken Kate haja szőke, a történet szerint viszont vörös, illetve, hogy a képeken Alec arca jobb oldala sérült, a második fejezetben mégis azt írod, a bal orcája az. Igen, ekkora kaliberű hibákat mertél véteni. :D
     Történetvezetés. Az első, ami szembeötlik, az a fejezetek hossza. A Misfit Love-nál nem féltél terjedelmes fejezeteket írni, aminek én rettenetesen örültem, mert semmit nem utálok jobban, mint azt, amikor egy párszáz szavas irományt fejezetnek csúfolnak. Erre jött a One Week, aminek szinte egyik fejezetének a terjedelme sem haladja meg az ezer szót. Kérlek, inkább dolgozz tovább egy fejezeten, és legyen hosszabb, mintsem hamar elkészülj egy ilyen röviddel, amit két perc alatt végig lehet olvasni!
Aztán szerepet játszik az is, hogy mennyire érdekes helyen zárod le a részeket; mennyire vonzod be velük az olvasót a következő elolvasásába. A Misfit Love prológusának és a One Week második fejezetének lezárását elég érdektelennek éreztem, de a többi nagyot szólt, jól megoldottad - konkrétan annyira berántottál, hogy egy alkalommal már fél órája úgy voltam vele, hogy na jó, több fejezetet már nem olvasok el; aztán mindig azon kaptam magam, hogy már kettőt is felfaltam, annyira nem tudtam betelni vele, és annyira profin zártad le a részeket.
Végül muszáj megemlítenem, hogy mennyire fordulatosan szövöd a cselekményszálakat. Minden egyes fejezettel meg tudtál lepni, és sosem számítottam arra, ami épp következett - le a kalappal, tényleg! A Misfit Love és a One Week egyaránt olyan izgalmas volt az elejétől a végéig, hogy csak ámultam és bámultam a csavarokon!
Tanulság. Összességében abszolút elégedett lehetsz magaddal; zseniálisan írsz, és szerintem kapkodnák a történeteidet, ha könyvben lennének kiadva. Amikbe bele tudtam kötni - indokolatlan halmozott írásjelek tömegei; rövidítések; számmal írt számok folyószövegben -, azok is olyasmik, amiket közzététel előtti többszöri átolvasással és odafigyeléssel simán ki tudsz küszöbölni. A különféle helyesírási gikszerek orvoslásához keresd fel a saját blogomon található hibakuruzslót, vagy csak olvass rengeteg könyvet. És feltétlenül bővítsd a modulsávodat egy rendszeres olvasók-modullal, mert azonnal értesülni akarok a legújabb Misfit Love- és One Week-fejezetekről, mint legodaadóbb rajongód! ;)


Először is, nézd el, hogy kereken négy hónapig kellett várnod erre a kritikára. Másodszor pedig azt nézd el, hogy ennyire rövid és semmilyen lett. És harmadszor: rettenetesen beleszerettem a Misfit Love-ba és a One Weekbe, úgyhogy nagyon hamar kérem a folytatást, mert megpusztulok! :D
xx Nessa

6 megjegyzés:

  1. Kedves Nessa! Köszönöm szépen, hogy időt és energiát nem kímélve végigrágtad magad a blogomon. Örülök hogy találtál benne Neked tetsző dolgokat, már ezért megéri folytatni a sztorikat. Mint látod, megváltozott a design, ennek oka az, hogy próbáltam valamivel kicsit ösztönözni magam, mert fél éve egy mondatot sem kaptam senkitől, semelyik történetre sem kaptam semmi reakciót és már ott tartottam hogy hagyom az egészet a csudába, senkit nem érdekel már... ezért különösen jól esnek a szavaid :) Köszönöm szépen, hogy szereted őket. <3
    A My sweet prince egy Placebo szám címe, és eredetileg az is lett volna a sztorié is, de aztán jobb ötletnek tűnt a My sweet king, mert így egy játék a dalcím és Jonathan király szerepének összemosásával...
    Megleptél a kritikájával, bevallom, mert én nem az erőszakot szerettem volna megjeleníteni és nem is gondoltam volna hogy az olvasóknál így jön le a történet.
    Jonathan-t sokáig vádolták azzal hogy meleg és olvastam is róla furi dolgokat, erre alapoztam hogy talán elnyomja magában ezt a dolgot és a látszat kedvéért nyomja ezt a "hetero vagyok" dolgot. Brian csak kihozta belőle, némi ráhatással ugyan, de semmi rossz szándékkal. Nem azt akartam ábrázolni hogy megerőszakolja, hanem hogy picit rákényszeríti, de nem önző módon. Nem tudom jól megfogalmaztam-e :) Szóval Johnyy-ban lappang ez a dolog és Brian segít neki hogy kiengedje magából.
    Na, ennyit erről. :)
    A betűtípusoknál teljesen igazad van. Engem is nagyon zavar, de valamiért egyszerűen folyton másképpen jelenik meg a szöveg mint ahogy beállítom. Ezt nem tudom megmagyarázni, nem állítja át a rendszer, hiába próbálkozom... és a három pont ugye. Itt is... észrevettem hogy sokat használom, hatásszünetként, vagy nem tudom.
    A vesszőkkel mindig hadilábon álltam. Amikor beszélsz, nem úgy hangsúlyozol ahogy leírva látnád és én úgy teszem a vesszőimet, ahogy élőszóban hangsúlyoznám. Ez persze szembemegy a magyar helyesírás szabályaival amit sajnálok is ha zavaró, majd azért igyekszem az elvártaknak megfelelően használni eme írásjeleket.
    A helyesírásom változó. Általában meg szoktam nézni amiben nem vagyok biztos, ilyen például az említett orosz szó is, amit esküszöm úgy találtam meg, ahogy leírtam. És elégedetten hátradőltem, hogy az jó. És mégsem...:)De látod, nem írtam sokat, pont azért mert nem tudom hogy hogyan kell.
    Volt "Rendszeres olvasók" modul azt hiszem, de nem nagyon volt népszerű, úgyhogy levettem hogy ne szembesítsem magam azzal hogy senki nem kíváncsi az irományaimra. :) Nem nyafogásképpen, csak magyarázatként, hogy miért nincs. De lesz a kedvedért. És a folytatások is készülnek...
    ( Most kicsit Kirill lesz elővéve. )
    A kritikát megérte kivárni és nem igaz hogy rövid és semmilyen! Nekem sokat jelentett, úgyhogy még egyszer köszönöm szépen! Várlak szeretettel majd az olvasásra, remélem tetszeni fognak az új irományok is! Virtuálisan ölellek, nagyon szép napot kívánok!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Iodine!

      Én köszönöm a rendelésedet és a visszajelzésedet, mindig jó olvasni a reakciókat a kritikáimra. :)

      Nos, ezen változtatni fogunk, ugyanis mostantól minden fejezetre garantálhatok neked legalább egy kommentet biztosan :D Rettenetesen elszomorít, hogy nem kapsz visszajelzéseket, egyrészt azért, mert tudom, hogy ez mennyire le tudja konyítani az ember lelkesedését (igen, tudom, magunkért írunk, de ha már blogra posztoljuk, akkor várunk véleményt, és kész), másrészt azért, mert igenis megérdemelnéd a visszajelzéseket, komolyan!

      Igen, neked hála ismertem meg ezt a számot tőlük, és pont ezért gondoltam, hogy ez a cím lenne találóbb, de neked van igazad, elvégre Henrik király meg Tudorok! :D

      Meg tudom érteni. Nekem akkor szokott problémám lenni a betűkkel, ha Wordből akarok blogbejegyzésbe másolni. Na, olyankor aztán összekavarodik minden. Biztos nem jön ki egymással a két program, vagy én nem tudom. :D

      Nyugi, én sem saját kútfőből vagyok ám ilyen "profi" (érzed az iróniát; egy szót sem tudok oroszul), csak mikor ezt a kifejezést olvastam, rögtön kiabáltam anyukámnak (aki tud oroszul, ellentétben velem), hogy "anyaaaa, ez mit jelent, és anyaaa, ezt hogy kell írnii". :D

      Úú, nagyon várom ám a Réversible?-t és a Laurentet is (a fülszövegeik nagyon felkeltették az érdeklődésemet! :3); azokra azért nem tértem ki, mert még csak történetkezdeményeknek néztem őket, vagy előfutároknak, na :D
      Kirill nagyon hozzámnőtt. Amikor Nikolaj beszélt szegény gyerekkoráról, legszívesebben megölelgettem volna a szőkeséget.
      Nagyon örülök, ha így gondolod, és én köszönöm! :) Kitartást!
      Ölel:
      Nessa

      Törlés
  2. Kirill és Nikolaj a Gyilkos ígéretek című filmből lett átemelve. A sztorit nem befolyásolta, az teljesen a sajátom, csak a két karaktert hoztam el, bár nem teljesen egyeznek meg a filmbéliekkel. A fizimiskák inkább...
    Esetleg hogy még jobban " lásd őket ", ha gondolod, vess rá egy pillantást. Orosz maffia, stb. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó ég, nagyon köszönöm! *-* Nekem örökké meggyűlik a bajom a maffiózók megírásával, és folyton keresek maffiás könyveket vagy filmeket, hogy legalább kábé vágjam a témát, úgyhogy ez nagyon jól jön! :D

      Törlés
  3. Szívesen. Még annyit, hogy a " mindenes" oldalra mutató kép valójában egy gif, csak néha lusta és elfelejt mozogni, de többszöri próbálkozás után rá lehet bírni,hogy tegye a dolgát. Csak azért írom, mert tudom hogy nem egyértelmű hogy mi is az a kép ott. Azért is szerkesztettem mozgóra, hogy felkeltse a figyelmet és észrevegyék hogy ott van valami... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja hogy úgy! :D Hát, az én gépem alapjáraton is lustácska egy kicsit, az agyműködésemmel karöltve, úgyhogy nem feltétlenül a gif hibája, ha nekem nem tűnt fel a dolog XD

      Törlés