Blogajánló: Tinger Nadin - Louxiter I. - Az örökös

Halihó bloggerlakók!

Ma egy blogajánlóval készültem nektek, amit Nadin kért az újonnan nyílt blogjára, amely egy történet sorozat, a  Louxiter  első része, ami Az örökös címet viseli.

Tinger Nadin - Louxiter I. - Az örökös

 Fülszöveg:

Az örökös

Érezted már, hogy valaki, számodra fontos ember eltávozása nagyon fáj? Érezted már, hogy a szíved majdnem kiszakad a helyéről? Én igen... Elment, és vissza nem hozhatom többet. De rám hagyott valami számára fontos, ám szinte semmit érő babát. Hosszú időn keresztül hordtam magammal mindenhova, csakhogy megőrizzem a szeretett nagymamám kincsét. Aztán egy év múlva váratlanul egy másik világban ébredtem. Egy olyan helyen, ahol minden csupa vidámság, a hely neve pedig Louxiter. De a szigetország birodalmai közt az egyensúly meginog, mikor két, az irányítást saját magának akaró ember elmond egy pár dolgot a nyugati birodalom lányának és az északi birodalom fiának kapcsolatáról. Számukra tökéletes alkalom a rendbontáshoz.
De én Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája, és egyben trón örököse is. Meg kell mentenem Louxitert. 

Részletek a prológusból: 

Egy pillanatra eláraszt a félelem, rossz előérzetem támad. A folyosó végén kinyílik az egyik szoba ajtaja és egy nővér lép ki rajta. Az útja egyenesen apa felé vezet, majd mikor ideér félre hívja őt.

                — Anya — lököm meg a vállát, de nem néz fel és most veszem csak észre, hogy már vagy negyedórája ugyanannál az oldalnál van kinyitva az újság és a hosszú, szőke hajával pedig takarja az arcát. Egy kis idő múlva oda nyúl az arcához, végig húzza szemén a kezét és rám néz.

                — Igen? — kérdezi mosolyogva, pedig a szeme tele van könnyekkel, zölden csillog, mikor rám pillant. Látom rajta, hogy ő is erősen küzd az érzelmeivel.

                — Minden rendben lesz a mamával? — kérdezem félve.

Egy percre félre pillantok és látom, ahogy apa a fejét fogja, majd kifújja a levegőt. Anya szintén oda néz, és az ő szava is elakad, nem tud mit mondani. Még egyikőnk sem látta apát ennyire összetörve.

**** 

  — Violet, kicsim. Van számodra egy ajándékom az utolsó találkozásunk alkalmából — mondja és az ágyával szembeni szekrény felé mutat — A szekrény aljában van egy baba, amit még kislánykoromban kaptam a nagymamámtól. Azt mondta, hogy csak az első szülött unokámnak szabad odaadnom. Ő rám bízta, én pedig rád bízom. Hatalmas értéke van. Kérlek, viseld gondját, és légy jó hozzá egy életen át. — oda sétálok a szekrényhez és kiveszem belőle a rózsaszín szoknyás, vörös hajú babát. Szóval ez az a baba, amiről annyit mesélt régen a nagyi. Magamhoz szorítom, és úgy ülök vissza a székre. Megfogja a kezem, magához húzza és kézfejen csókol.

  — Köszönöm nagyi — bújok oda hozzá az ágyon a babával kezemben. — Szeretlek. — Az arcom belefúrom a nyakába, érzem a tipikus idős illatát. Az a jól megszokott nagymama illat a házban rettentően hiányozni fog.

01. - Egyszer még találkozunk (Részletek): 

— Kik vagyunk? — Suttog anya és beszáll a kocsiba.
— Murdy-ék. — Folytatja apu, majd beül a volán mögé. 

— Mit szeretnénk?

— Csodás életet. — Fejezem be a családunk egyik különleges szokását. Egy pomponcsapat szövegével kezdődik, de végül velünk fejeződik be. Ez a mi családunk mottója, azt tesszük, amit helyesnek találunk és semmit sem bánunk meg. 

     ----

— Itt foglak bent őrizni nagyi. Mindig. — Motyogom remegő hangon. Apa, ahogy meghallja a mondatom, magához szorít és a mellkasa ismét remegni kezd, de az előbbinél sokkal hevesebben. Lassan lebontom magamról a karjait és előrébb lépek. Állom a rengeteg szemet, ami rám szegeződik a tettemtől, de nem bánom. A nagyi mellett állok, az arcát simogatom és közben beszélek hozzá.
— Tudom, hogy haragszol rám, amiért sírok. Kérlek, bocsáss meg miatta. Sajnálom, hogy kiskoromban ragasztóval kentem össze a hajad. Sajnálom, hogy kiborítottam az összes öblítőt a mosógéped dobjára. Sajnálom, hogy néha undok voltam veled. Sajnálom, hogy mindent, amit tettél értem, semmibe vettem, pedig te tényleg csak miattam tetted azokat. Sajnálom, hogy rossz, elvetemült unoka voltam. De tudnod kell, hogy mindazok ellenére, amiket veled tettem, nagyon szerettelek, nagyi. Sajnálom. —Lassan lábujjhegyre ereszkedek és oda hajolok a nagyi arcához, majd egy puszit nyomok a kihűlt homlokára. Egy könnycsepp, ami egészen idáig a szemem sarkában ült, most lecsúszott, egyenesen a nagyi homlokára. — Egyszer még találkozunk! — Azzal lassan visszalépek anyáékhoz. Újfent apa védelmező karjai között találom magam, amit mostmár anya is erősít.

02. - Csak egy álom... (Részlet):

— Ne félj már! — kiabálja a rózsaszín ruhás baba. Mi van? A babák mióta tudnak beszélni? Annyira hirtelen próbálok megszólalni, hogy egy hang sem jön ki a torkomból. Mi a fene történik? Egy apró lyuk nyílik ki alattunk és extra gyorsasággal tartunk felé. Világosság ered belőle és egyre rosszabb előérzetem támad az egész helyzettel kapcsolatban. Becsukom a szemem és már semmivel sem törődve hagyom magam sodródni az árral. Lehet, hogy most meghalok, vagy csak álmodom, de valami rossz fog történni pillanatokon belül, az is biztos. Egyre gyorsabban zuhanunk, majd hirtelen megállunk. Lenézek és csak lebegünk. Valami csillogó dolog tart felénk.

  — Ez mi? — kérdezem a babára nézve, ami öntelt vigyorral lebeg mellettem.

----

   — Mi lenne, ha maga meg nem csak állna ott, hanem segítene 
leszedni erről a szerencsétlen állatról ezt a szart! — rávisítok a férfire. A szemeim kikerekedve merednek rá, miközben a fadarabot feszegetem. Frederick csak meredten áll. Érzem, hogy valami okból kifolyólag én ezt az embert még utálni fogom. — Jöjjön már! — kiabálom, mire ijedtében megrázkódik, majd ő is csatlakozik hozzám. Közösen végre sikerül átbillentenünk a másik oldalra az egész összetákolt hordozót a ládával együtt, a róka pedig végre ki tud mászni a súly alól.
— Jól vagy? — végig simítok a fején és a bársonyos bundáján.— Most már sokkal jobban — a lábamhoz dörgölőzik, leül elém és meredt, zöld szemekkel bámul rám. Felállok a guggolásból és a barna hajú Frederickre vetek egy dühös, már szinte villámokat szóró tekintetet. Ő csak karba teszi a kezét, majd oldalra fordítja a fejét.

Hogy nekem mi tetszik a történetben? - avagy ajánló :


Rólam azt kell tudni, hogy alapvetően inkább horror és krimi témájú könyveket szeretek olvasni, nem pedig fantasy-t.. Viszont Nadin története  annyira gazdag az érzelmek terén, olyan jól megfogalmazott a történet egy-egy része, ami ennek az amúgy is izgalmasnak ígérkező történetet is feldobja, hogy engem is nagy érdeklődéssel köt le. Csak ajánlani tudom, annak aki szereti a részletesen leírt érzelmekben gazdag fantázia történeteket. Aki szereti az olyan történeteket, amiben az állatok is szóhoz jutnak - főleg, aki imádja a rókákat - . Azoknak akik szeretnék követni  egy lány talpraesett viselkedését. Egy történet, ami egy elveszett királyságról és egy örökösről szól, minden fantasy kedvelőnek.

Ha esetleg még egy kis érdeklődéskeltésre lenne szükség, figyelmetekbe ajánlom a trailer -t, amit a Nadin készített: 

Köszönöm a figyelmeteket és ne felejtsetek bekukkantani,  nem fogjátok megbánni. :) 

További szép napot mindenkinek,

xxCat